Zsoltárok 55
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
Ipangagmo ti kararagko, O Dios, ken saanmo kadi nga ilemmengan ti ararawko.
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
Ipangagnak ket sungbatannak; awan ti inanak kadagiti pakariribukak
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
gapu kadagiti timek dagiti kabusorko, gapu iti panangparigat dagiti nadangkes; ta riribuk ti iyegda kaniak ket kapungtotdak.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
Nasaktan unay ti pusok, ken nagtupak kaniak ti alliaw ni patay.
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
Panagbuteng ken panagpigerger ti immay kaniak, ket linapunosnak ti buteng.
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
Kinunak, “O, no addaanak koma kadagiti payak a kasla iti kalapati! Ket makatayabak koma nga umadayo ken makainana.
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
Kitaem, ket innak iti adayo a disso; agtalinaedak idiay let-ang. (Selah)
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
Agdardarasak a mapan iti panglinongan manipud iti napigsa nga angin ken bagio.”
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
Dadaelem ida, O Apo, ket dimo pagkikinnaawaten ida, ta makitak ti kinaranggas ken riribuk iti siudad.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
Aldaw ken rabii, lawlawlawenda dagiti paderna; kinadakes ken riribuk ti adda iti tengngana.
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
Adda ti kinadangkes iti tengngana; saan a pumanaw kadagiti kalsadana dagiti panangidadanes ken panangallilaw.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
No koma kabusor ti manglalais kaniak, maibturak; uray isuna a gimmura kaniak a nagpannakkel kaniak, mailemmengak.
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
Ngem sika, ti tao a kapadpadak, ti kaduak ken nasinged a gayyemko.
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
Naaddaanta ti nasam-it a panaglinlinnangen; nagnata iti balay ti Dios agraman ti adu a tattao.
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
Kellaat koma nga umay ni patay kadakuada; maipababada koma a sibibiag iti sheol, ta kinadangkes ti pagnanaedanda, iti mismo nga ayanda. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
No maipapan kaniak, umawagakto iti Dios, ket isalakannakto ni Yahweh.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
Agdayengdeng ken umasugak iti rabii, bigat ken agmatuon; ipangagna ti timekko.
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
Sitatalged nga ispalenna ti biagko manipud iti gubat a maibusor kaniak, ta adu dagiti bimmusor kaniak. (Selah)
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
O Dios, a nagturay manipud iti un-unana, denggennakto ken parmekennanto ida. Saan nga agbalbaliw dagidiay a lallaki; saanda nga agbuteng iti Dios.
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
Inlayat ti gayyemko dagiti imana kadagiti nakikapia kenkuana; saanna a rinaem ti katulaganda.
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
Nalammuyot ti ngiwatna a kas iti mantikilia ngem adda gura ti pusona; naluklukneng ngem iti lana dagiti balikasna, ngem kinapudnona, immasutda kadagiti kampilan.
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Ikamangyo dagiti dadagsenyo kenni Yahweh, ket saranayenakayonto; saanna pulos nga ipalubos a magaraw ti nalinteg a tao.
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
Ngem sika, O Dios, ipisokmonto dagiti nadangkes iti abut ti pannakadadael; dagiti mawaw iti dara ken manangallilaw a lallaki ket saanto nga agbiag iti uray kaguddua iti kaatiddog ti panagbiag dagiti dadduma, ngem no siak, agtalekak kenka.
