Zsoltárok 55
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
Au maître-chantre. — Avec instruments à cordes. — Hymne de David. Dieu, prête l'oreille à ma prière. Et ne te dérobe pas à ma supplication!
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
Ecoute-moi et réponds-moi! J'erre çà et là dans ma douleur, et je gémis
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
Devant les menaces de l'ennemi et l'oppression du méchant. Car ils font tomber le malheur sur moi. Et ils me persécutent avec fureur.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
Mon coeur est tourmenté en moi. Et les terreurs de la mort m'ont assailli.
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
La crainte et l'épouvante s'emparent de moi; L'horreur m'enveloppe.
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
Alors j'ai dit: «Oh! Qui me donnera les ailes de la colombe? Je m'envolerais et je me reposerais!
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
Oui, je m'enfuirais bien loin. Je me réfugierais dans le désert! (Pause)
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
Je me hâterais de chercher un abri Contre le vent violent, contre la tempête»
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
Anéantis les méchants. Seigneur, déjoue leurs complots; Car je ne vois que violences et discordes dans la ville.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
Ils font la ronde, jour et nuit, sur ses remparts; Le crime et l'injustice règnent dans son sein.
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
Elle est pleine d'iniquités; L'oppression et la fraude ne quittent pas ses places.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
Car ce n'est pas un ennemi qui m'outrage: Je pourrais le supporter! Ce n'est pas mon adversaire qui m'accable: Je me cacherais loin de lui!
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
Mais c'est toi, un autre moi-même, Mon intime et mon confident!
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
Nous avions ensemble de doux entretiens; Ensemble nous allions avec la foule à la maison de Dieu!
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
Que la mort les surprenne! Qu'ils descendent vivants dans le Sépulcre; Car la malice habite dans leur demeure, dans leur coeur. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
Pour moi, je crie vers Dieu, Et l'Éternel me sauvera.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
Le soir, le matin, à midi, je gémis et je soupire: Il entendra ma voix.
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
Il délivrera mon âme et la mettra en sûreté. Loin de leurs atteintes. Si nombreux que soient mes adversaires.
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
Dieu m'entendra; il leur répondra, Lui qui règne dès l'éternité. (Pause) En effet, ils ne veulent pas revenir au bien. Et ils n'ont pas la crainte de Dieu.
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
Ils s'attaquent à leurs meilleurs amis Dont ils trahissent la confiance.
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
Leur langage a plus de douceur que la crème; Mais la guerre est dans leur coeur. Leurs paroles sont plus onctueuses que l'huile; Mais elles sont acérées comme des glaives.
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Décharge-toi de ton fardeau sur l'Éternel, et il te soutiendra; Il ne permettra pas toujours que le juste chancelle.
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
C'est toi, ô Dieu, qui les précipiteras au fond de la fosse, Ces hommes de sang et de fraude! Ils n'arriveront pas à la moitié de leurs jours; Mais moi, je mets en toi ma confiance.
