< Zsoltárok 55 >
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
Au chef des chantres. Avec instruments à cordes. Cantique de David. O Dieu! Prête l’oreille à ma prière, Et ne te dérobe pas à mes supplications!
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
Écoute-moi, et réponds-moi! J’erre çà et là dans mon chagrin et je m’agite,
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
A cause de la voix de l’ennemi et de l’oppression du méchant; Car ils font tomber sur moi le malheur, Et me poursuivent avec colère.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
Mon cœur tremble au-dedans de moi, Et les terreurs de la mort me surprennent;
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
La crainte et l’épouvante m’assaillent, Et le frisson m’enveloppe.
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
Je dis: Oh! Si j’avais les ailes de la colombe, Je m’envolerais, et je trouverais le repos;
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
Voici, je fuirais bien loin, J’irais séjourner au désert; (Pause)
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
Je m’échapperais en toute hâte, Plus rapide que le vent impétueux, que la tempête.
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
Réduis à néant, Seigneur, divise leurs langues! Car je vois dans la ville la violence et les querelles;
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
Elles en font jour et nuit le tour sur les murs; L’iniquité et la malice sont dans son sein;
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
La méchanceté est au milieu d’elle, Et la fraude et la tromperie ne quittent point ses places.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
Ce n’est pas un ennemi qui m’outrage, je le supporterais; Ce n’est pas mon adversaire qui s’élève contre moi, Je me cacherais devant lui.
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
C’est toi, que j’estimais mon égal, Toi, mon confident et mon ami!
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
Ensemble nous vivions dans une douce intimité, Nous allions avec la foule à la maison de Dieu!
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol )
Que la mort les surprenne, Qu’ils descendent vivants au séjour des morts! Car la méchanceté est dans leur demeure, au milieu d’eux. (Sheol )
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
Et moi, je crie à Dieu, Et l’Éternel me sauvera.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
Le soir, le matin, et à midi, je soupire et je gémis, Et il entendra ma voix.
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
Il me délivrera de leur approche et me rendra la paix, Car ils sont nombreux contre moi.
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
Dieu entendra, et il les humiliera, Lui qui de toute éternité est assis sur son trône; (Pause) Car il n’y a point en eux de changement, Et ils ne craignent point Dieu.
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
Il porte la main sur ceux qui étaient en paix avec lui, Il viole son alliance;
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
Sa bouche est plus douce que la crème, Mais la guerre est dans son cœur; Ses paroles sont plus onctueuses que l’huile, Mais ce sont des épées nues.
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Remets ton sort à l’Éternel, et il te soutiendra, Il ne laissera jamais chanceler le juste.
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
Et toi, ô Dieu! Tu les feras descendre au fond de la fosse; Les hommes de sang et de fraude N’atteindront pas la moitié de leurs jours. C’est en toi que je me confie.