< Zsoltárok 55 >
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
Au chef des chantres. Avec les instruments à cordes. Maskîl de David. Prête l’oreille, ô Dieu, à ma prière, et ne te dérobe point à ma supplication.
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
Accorde-moi ton attention et exauce-moi: je m’agite dans ma douleur et je pousse des soupirs,
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
à cause des cris de l’ennemi, sous l’oppression du méchant; car ils m’accablent de maux et me persécutent avec fureur.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
Mon cœur frémit dans mon sein, des transes mortelles viennent m’assaillir.
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
L’Effroi, le tremblement m’envahissent, je suis enveloppé d’épouvante.
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
"Ah! me dis-je, que n’ai-je des ailes comme la colombe? Je m’envolerais pour établir ailleurs ma demeure.
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
Oui, je fuirais au loin, je chercherais un asile dans le désert; (Sélah)
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
Je m’assurerais à la hâte un refuge contre le vent de tempête, contre l’ouragan!"
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
Seigneur, détruis, fends-leur la langue; car je ne vois que violence et désordre dans la ville.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
Jour et nuit, ils font la ronde sur ses murs; et, dans son enceinte, ce n’est que crime et injustice.
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
De violentes passions sévissent dans son sein, l’oppression et la fraude ne bougent pas de ses places.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
Car ce n’est pas un ennemi qui m’outrage, je pourrais le supporter ce n’est pas un adversaire haineux qui me traite de haut, je pourrais me mettre à l’abri contre lui
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
mais c’est toi, un homme en tout mon pareil, mon ami et mon confident;
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
car, ensemble, nous échangions de douces confidences, en nous rendant avec une foule bruyante dans la maison de Dieu.
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol )
Que la mort s’empare d’eux! Qu’ils descendent vivants dans le Cheol! Car les mauvaises passions peuplent leur demeure, leur cœur. (Sheol )
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
Quant à moi, je crie vers Dieu, et l’Eternel me vient en aide.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
Soir et matin, et en plein midi, je me répands en plaintes et en soupirs, et il écoute ma voix.
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
Il me délivre et me met en sûreté, me défendant contre toute attaque, si nombreux que soient ceux qui m’assaillent.
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
Que Dieu entende et les humilie, lui qui trône de toute éternité! (Sélah) car pour eux il n’est point de retour: ils ne craignent pas Dieu!
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
Le perfide!, il porte la main sur ses amis, il viole son alliance.
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
Suaves comme la crème sont ses lèvres, et son cœur respire la guerre; ses paroles sont plus onctueuses que l’huile, et ce sont des lames d’épée!
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Décharge-toi sur Dieu de ton fardeau, il prendra soin de toi: jamais il ne laisse vaciller le juste.
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
Et c’est toi aussi, ô Dieu, qui les feras descendre dans le gouffre de la perdition, les hommes de sang et de perfidie; ils n’atteindront pas la moitié de leurs jours. Quant à moi, je mets ma confiance en toi.