Zsoltárok 55
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
`In Ebreu thus, To victorie in orguns, the lernyng of Dauid. `In Jeroms translacioun thus, To the ouercomer in salmes of Dauid lernid. God, here thou my preier, and dispise thou not my biseching;
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
yyue thou tent to me, and here thou me. I am sorewful in myn exercising; and Y am disturblid of the face of the enemye,
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
and of the tribulacioun of the synner. For thei bowiden wickidnessis in to me; and in ire thei weren diseseful to me.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
Myn herte was disturblid in me; and the drede of deth felde on me.
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
Drede and trembling camen on me; and derknessis hiliden me.
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
And Y seide, Who schal yyue to me fetheris, as of a culuer; and Y schal fle, and schal take rest?
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
Lo! Y yede fer awei, and fledde; and Y dwellide in wildirnesse.
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
I abood hym, that made me saaf fro the litilnesse, `ether drede, of spirit; and fro tempest.
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
Lord, caste thou doun, departe thou the tungis of hem; for Y siy wickidnesse and ayenseiyng in the citee.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
Bi dai and nyyt wickidnesse schal cumpasse it on the wallis therof;
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
and trauel and vnriytfulnesse ben in the myddis therof. And vsure and gile failide not; fro the stretis therof.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
For if myn enemye hadde cursid me; sotheli Y hadde suffride. And if he, that hatide me, hadde spoke greet thingis on me; in hap Y hadde hid me fro hym.
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
But thou art a man of o wille; my leeder, and my knowun.
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
Which tokist togidere swete meetis with me; we yeden with consent in the hous of God.
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
Deth come on hem; and go thei doun quyk in to helle. For weiwardnessis ben in the dwelling places of hem; in the myddis of hem. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
But Y criede to thee, Lord; and the Lord sauede me.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
In the euentid and morewtid and in myddai Y schal telle, and schewe; and he schal here my vois.
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
He schal ayenbie my soule in pees fro hem, that neiyen to me; for among manye thei weren with me.
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
God schal here; and he that is bifore the worldis schal make hem low. For chaungyng is not to hem, and thei dredden not God;
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
he holdith forth his hoond in yelding. Thei defouliden his testament,
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
the cheris therof weren departid fro ire; and his herte neiyede. The wordis therof weren softer than oyle; and tho ben dartis.
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Caste thi cure on the Lord, and he schal fulli nurische thee; and he schal not yyue with outen ende flotering to a iust man.
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
But thou, God, schalt lede hem forth; in to the pit of deth. Menquelleris and gilours schulen not haue half her daies; but, Lord, Y schal hope in thee.
