Zsoltárok 55
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
Kuom jatend wer. Wer gi thumbe man-gi Waya. Maskil mar Daudi. Winj lamona, yaye Nyasaye, kik itamri winjo ywakna;
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
Winja kendo idwoka. Pacha chanda kendo chunya onge gi kwe
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
Ka awinjo dwond wasika, kendo ka joma timbegi richo okwarona wengegi, nikech gimiyo abedo gi thagruok kendo giyanya ka gin gi mirima.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
Chunya winjo malit e iya kendo luoro mar tho osemaka.
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
Aluor kendo denda tetni; kibaji ogoya matek.
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
Ne awacho niya, “Yaye mad ne bed ni an gi bwombe ka akuru! Dine afuyo aa ka mi ayudo yweyo.
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
Dine aringo adhi mabor mi adhi adak e piny ongoro; (Sela)
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
dine areto adhi nyaka kara mar pondo, kuma ni mabor gi apaka kod ahiti.”
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
Lal pach joma timbegi richo, yaye Ruoth, mi lewgi moki e dandgi, nikech aneno ka mahundu gi dhawo opongʼo dala maduongʼ.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
Odiechiengʼ gotieno gilwenyo kor ohinga mare; himruok gi ayany ni e iye.
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
Teko mar kethruok chopo tijgi ei dala maduongʼ, mecho gi wuond osiko e yorene.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
Ka dine ok obedo malichna ka dine ngʼat ma ok dwara ema ogarna, to dine apondone.
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
To en mana in, dichwo kaka an in jawuodha kendo osiepna,
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
mane wan-go gi lalruok matut chon kane wawuotho e dier oganda maduongʼ e od Nyasaye.
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
Mad tho neg wasika apoya, mad liel mwonygi ngili kapod gingima, nikech richo olokogi kar dakne. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
An to aluongo Nyasaye, kendo Jehova Nyasaye resa.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
Odhiambo gi okinyi kod odiechiengʼ aywagora ka chunya lit, kendo owinjo dwonda.
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
Owara kapok gimoro ohinya kuom lweny ma ji goyago, kata obedo ni ji mangʼeny kweda.
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
Nyasaye mobet e kom loch nyaka chiengʼ, biro winjogi kendo biro goyogi: (Sela) jogo motamore loko yoregi kendo ma ok mi Nyasaye luor.
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
Jawuodha monjo osiepene; oseketho singruok mane otimo kodgi.
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
Weche mowacho to yom ka mo mabuo, to lweny to ni e chunye; wechege yomo del moloyo mor wirruok, to kara gin mana ligangla mosewuodh oko.
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Ket pek manie chunyi ne Jehova Nyasaye to obiro riti; ok obi weyo ngʼat makare podhi.
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
To in, yaye Nyasaye, ibiro dwoko joma timbegi richo piny nyaka ei bur ma gitow; joma joricho machwero remo ok bi bet mangima kata moromo nus ndalogi. An to ageno kuomi.
