< Zsoltárok 55 >

1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
Til Sangmesteren; med Strengeleg; en Undervisning af David. Gud! vend Øren til min Bøn og skjul dig ikke for min ydmyge Begæring.
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
Giv Agt paa mig og bønhør mig; jeg vil overlade mig til min Klage og hyle
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
over Fjendens Røst, over den ugudeliges Undertrykkelse; thi de vælte Uret paa mig og hade mig i Vrede.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
Mit Hjerte er bange inden i mig, og Dødens Rædsler ere faldne paa mig.
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
Frygt og Bæven kom over mig, og Gru lægger sig over mig.
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
Og jeg sagde: Gid jeg havde Vinger som en Due, da vilde jeg flyve bort og fæste Bo.
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
Se, jeg vilde flygte langt bort; jeg vilde blive Natten over i Ørken. (Sela)
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
Jeg vilde haste til et Tilflugtssted for mig, fra Hvirvelvinden og Stormen.
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
Herre! opslug dem, gør deres Tunger uens; thi jeg har set Vold og Trætte i Staden.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
Dag og Nat omringe de den paa dens Mure, og Uret og Møje er inden i den.
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
Ondskab hersker inden i den, og Bedrageri og Svig vige ikke fra dens Gade.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
Thi det er ikke en Fjende, som forhaaner mig, ellers maatte jeg bære det; det er ikke min Avindsmand, som gør sig stor over mig, ellers kunde jeg skjule mig for ham;
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
men det er dig, et Menneske, som var min Jævnlige, min Ven og min Kynding,
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
vi, som venligt holdt Raad sammen, som vandrede i Guds Hus iblandt Skaren.
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
Døden føre Forglemmelse over dem! lad dem fare levende ned i Dødsriget; thi der er Ondskab i deres Boliger, i deres Inderste. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
Jeg vil raabe til Gud, og Herren skal frelse mig.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
Jeg vil klage og hyle Aften og Morgen og Middag, og han vil høre min Røst.
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
Han har forløst min Sjæl i Fred fra Striden imod mig; thi de vare i Mængde mig imod.
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
Gud skal høre og svare dem, han, der bliver evindelig (Sela) efterdi der ingen Forandring er hos dem, og de ikke frygte Gud.
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
Han har lagt Haand paa dem, som havde Fred med ham; han har vanhelliget sin Pagt.
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
Hans Munds Ord ere glatte som Smør; men der er Strid i hans Hjerte; hans Ord ere blødere end Olie, og dog ere de dragne Sværd.
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Kast din Sag paa Herren, og han skal forsørge dig; han skal ikke evindelig tilstede, at den retfærdige rokkes.
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
Men du, Gud! du skal støde dem ned i Gravens Dyb; blodgerrige og falske Mænd skulle ikke naa deres Dages halve Tal; men jeg vil forlade mig paa dig.

< Zsoltárok 55 >