Zsoltárok 55
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
Zborovođi. Uza žičana glazbala. Poučna pjesma. Davidova. Počuj mi, Bože, molitvu, ne krij se molbi mojoj:
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
obazri se na me i usliši me! Mučim se u svojoj tjeskobi,
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
zbuni me vika dušmanska i tlačenje grešničko. Navališe na me nesrećom, bijesno me progone.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
Srce mi je ustreptalo i strah me samrtni spopade.
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
Užas me i trepet hvata, groza me obuze.
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
Zavapih: “O, da su mi krila golubinja, odletio bih da otpočinem!
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
Daleko, daleko bih letio, u pustinji se nastanio;
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
brzo bih si potražio sklonište od bijesne oluje i vihora.”
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
Smeti ih, Gospode, podvoji im jezike, jer nasilje i svađu vidim u gradu;
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
danju i noću zidinama kruže; bezakonja su i nevolje u njemu.
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
Usred njega zasjede, s ulica mu nepravda i podlost ne odlaze.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
Da me pogrdio dušmanin, bio bih podnio; da se digao na me koji me mrzi, pred njim bih se sakrio.
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
Ali ti, ti si to bio, meni jednak, prijatelj moj, moj pouzdanik
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
s kojim sam slatko drugovao i složno hodismo u Domu Božjemu.
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
Smrt neka ih zaskoči, živi nek' siđu u Podzemlje jer im je pakost u stanu i srcu. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
A ja ću Boga prizvati, i Jahve će me spasiti.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
Večerom, jutrom i o podne tužan ću jecati, i on će čuti vapaj moj.
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
Dat će mi mira od onih koji me progone: jer mnogi su protiv mene.
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
Bog će čuti i njih poniziti, Onaj koji kraljuje odvijeka, jer se ne popravljaju, Boga se ne boje.
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
Podižu ruke na prijatelje, savez svoj oskvrnjuju.
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
Usta su im glađa od maslaca, a srce ratoborno; riječi blaže od ulja, a oni - isukani mačevi.
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Povjeri Jahvi svu svoju brigu, i on će te pokrijepiti: neće dati da ikada posrne pravednik.
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
A njih ti, o Bože, strmoglavi u jamu grobnu! Krvoloci i varalice ni polovicu dana neće doživjeti! A ja se u tebe uzdam!
