Zsoltárok 54

1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Mikor eljöttek a Zífbeliek es mondták Sáulnak: Nemde Dávid nálunk rejtőzködik. Isten, neveddel segíts engem s hatalmaddal szerezz nekem jogot!

Ki he Takimuʻa ʻi he Nekina ko e Saame akonaki ʻa Tevita, ʻi he haʻu ʻae kakai Sifi, ʻonau pehē kia Saula, ʻIkai ʻoku fufū ʻa Tevita ʻiate kimautolu? Fakamoʻui au, ʻE ʻOtua, ʻi ho huafa, mo ke fakamaau au ʻi ho mālohi.

2 Isten, halljad imámat, figyelj szájam beszédeire!

Fanongo mai ki heʻeku lotu, ʻE ʻOtua fakafanongo ki he ngaahi lea ʻa hoku ngutu.

3 Mert idegenek támadtak ellenem és erőszakosak törtek lelkemre; nem tartották Istent maguk előtt. Széla.

He kuo tuʻu hake kiate au ʻae kau muli, pea ʻoku kumi hoku laumālie ʻe he kau fakamālohi: ʻoku ʻikai te nau fokotuʻu ʻae ʻOtua ʻi honau ʻao. (Sila)

4 Íme Isten segítőm nekem, az Úr az, ki lelkem támogatója.

Vakai, ko hoku tokoni ʻae ʻOtua: ʻoku ʻiate kinautolu ʻoku poupou hoku laumālie ʻae ʻEiki.

5 Viszonozza a rosszat meglesőimnek igazságodért semmisítsd meg őket.

‌ʻE totongi ʻe ia ʻaki ʻae kovi ki hoku ngaahi fili: ke ke motuhi ʻakinautolu ʻi ho moʻoni.

6 Készséggel hadd áldozok neked, magasztalom nevedet, Örökkévaló, mert jóságos;

Te u ʻatu fiemālie pē ʻae feilaulau kiate koe: te u fakamālō ki ho huafa, ʻE Sihova he ʻoku lelei ia.

7 mert minden szoron-gatásból megmentett engem, és ellenségeimet nézte szemem.

He kuo ne fakamoʻui au mei he mamahi kotoa pē: pea kuo mamata ʻe hoku mata ki hoku ngaahi fili.