Zsoltárok 54

1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Mikor eljöttek a Zífbeliek es mondták Sáulnak: Nemde Dávid nálunk rejtőzködik. Isten, neveddel segíts engem s hatalmaddal szerezz nekem jogot!

Ki te tino kaiwhakatangi Nekinoto. He Makiri, na Rawiri i te haerenga o nga Tiwhi ki a Haora, ki ai, He teka ianei kei a matou a Rawiri e piri ana? E te Atua, kia whakaorangia ahau e tou ingoa; kia whakawakia hoki ahau e tou kaha.

2 Isten, halljad imámat, figyelj szájam beszédeire!

E te Atua, whakarongo ki taku inoi, tahuri mai tou taringa ki nga kupu a toku mangai.

3 Mert idegenek támadtak ellenem és erőszakosak törtek lelkemre; nem tartották Istent maguk előtt. Széla.

No te mea kua whakatika mai nga tangata iwi ki ki ahau, a e whaia ana toku wairua e te hunga tukino: kahore i waiho e ratou te Atua ki to ratou aroaro. (Hera)

4 Íme Isten segítőm nekem, az Úr az, ki lelkem támogatója.

Tenei te Atua hei kaiawhina moku; kei roto te Ariki i te hunga e tautoko ake ana i toku wairua.

5 Viszonozza a rosszat meglesőimnek igazságodért semmisítsd meg őket.

Mana e utu te kino o oku hoariri: huna ratou, he pono nei hoki koe.

6 Készséggel hadd áldozok neked, magasztalom nevedet, Örökkévaló, mert jóságos;

Ka kakama ahau ki te mea patunga tapu ki a koe, ka whakamoemiti ki tou ingoa, e Ihowa: he mea pai hoki.

7 mert minden szoron-gatásból megmentett engem, és ellenségeimet nézte szemem.

Kua whakaorangia hoki ahau e ia i roto i nga he katoa: a kua titiro toku kanohi ki te mea e hiahia ana ahau ki oku hoariri.