Zsoltárok 54

1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Mikor eljöttek a Zífbeliek es mondták Sáulnak: Nemde Dávid nálunk rejtőzködik. Isten, neveddel segíts engem s hatalmaddal szerezz nekem jogot!

Dāvida mācības dziesma. Dziedātāju vadonim, uz koklēm. Kad Zifieši nāca un Saulam sacīja: vai Dāvids pie mums nav paslēpies? Ak Dievs atpestī mani caur Savu vārdu un nes man tiesu caur Savu varu.

2 Isten, halljad imámat, figyelj szájam beszédeire!

Ak Dievs, klausi manu lūgšanu, liec vērā, ko mana mute runā.

3 Mert idegenek támadtak ellenem és erőszakosak törtek lelkemre; nem tartották Istent maguk előtt. Széla.

Jo svešinieki ceļas pret mani, un briesmīgi ļaudis meklē manu dvēseli; tie netur Dievu priekš savām acīm. (Sela)

4 Íme Isten segítőm nekem, az Úr az, ki lelkem támogatója.

Redzi, Dievs man ir par palīgu; Tas Kungs ir tas, kas manu dvēseli uztur.

5 Viszonozza a rosszat meglesőimnek igazságodért semmisítsd meg őket.

Viņš maksās to ļaunumu maniem nicinātājiem; izdeldē tos pēc Tavas uzticības.

6 Készséggel hadd áldozok neked, magasztalom nevedet, Örökkévaló, mert jóságos;

Tad es Tev upurēšu ar labu prātu, es pateikšos, Kungs, Tavam Vārdam, ka tas ir tik labs.

7 mert minden szoron-gatásból megmentett engem, és ellenségeimet nézte szemem.

Jo Viņš mani izglābis no visām bēdām, ka mana acs ar prieku uzlūko manus ienaidniekus.