Zsoltárok 54

1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Mikor eljöttek a Zífbeliek es mondták Sáulnak: Nemde Dávid nálunk rejtőzködik. Isten, neveddel segíts engem s hatalmaddal szerezz nekem jogot!

Don mai bi da kaɗe-kaɗe. Da kayan kiɗi masu tsirkiya. Wani maskil ta Dawuda. Sa’ad da Zifawa suka tafi wurin Shawulu suka ce, “Ba Dawuda ba ne yake ɓuya a cikinmu?” Ka cece ni, ya Allah ta wurin sunanka; ka nuna ni marar laifi ne ta wurin ƙarfinka.

2 Isten, halljad imámat, figyelj szájam beszédeire!

Ka ji addu’ata, ya Allah; ka saurari maganar bakina.

3 Mert idegenek támadtak ellenem és erőszakosak törtek lelkemre; nem tartották Istent maguk előtt. Széla.

Baƙi suna kawo mini hari; mutane marasa imani suna neman raina, mutanen da ba sa tsoron Allah. (Sela)

4 Íme Isten segítőm nekem, az Úr az, ki lelkem támogatója.

Tabbatacce Allah ne mai taimakona, Ubangiji shi ne wanda yake riƙe ni.

5 Viszonozza a rosszat meglesőimnek igazságodért semmisítsd meg őket.

Bari mugunta ta shaƙe masu magana marar kyau a kaina; cikin amincinka ka hallaka su.

6 Készséggel hadd áldozok neked, magasztalom nevedet, Örökkévaló, mert jóságos;

Zan miƙa hadaya ta yardar rai gare ka; zan yabe sunanka, ya Ubangiji, gama yana da kyau.

7 mert minden szoron-gatásból megmentett engem, és ellenségeimet nézte szemem.

Gama ya cece ni daga dukan wahalolina, idanuna kuma sun ga an yi nasara a kan maƙiyana.