Zsoltárok 53

1 A karmesternek, Máchalát szerint. Oktató dal Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosan míveltek jogtalanságot, nincs ki jót tenne.

Ki he Takimuʻa ʻi he Mahalati, ko e Saame akonaki ʻa Tevita. Kuo pehē ʻe he vale ʻi hono loto, “ʻOku ʻikai ha ʻOtua.” Kuo kovi ʻakinautolu, pea kuo nau fai ʻae kovi fakalielia: ʻoku ʻikai ha tokotaha ʻoku fai lelei.

2 Isten az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, ki Istent keresi.

Naʻe ʻafio hifo ʻae ʻOtua mei he langi ki he fānau ʻae tangata, ke vakai pe ʻoku ai ha niʻihi ʻoku ʻilo, mo kumi ki he ʻOtua.

3 Mindnyája eltért, egyaránt megromlottak; nincs ki jót tenne, nincs egy sem.

Kuo foki kotoa pē kimui ʻakinautolu: kuo nau hoko ʻo fakalielia kotoa pē: ʻoku ʻikai ha tokotaha ʻoku fai lelei, ʻoku ʻikai ʻaupito ha taha.

4 Nemde megtudják a jogtalanságot cselekvők, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, Istent nem szólították.

“ʻOku ʻikai ha ʻilo ʻiate kinautolu ʻoku fai kovi? ʻAkinautolu ʻoku kai ʻo ʻosi hoku kakai ʻo hangē ko ʻenau kai mā: naʻe ʻikai te nau ui ki he ʻOtua.”

5 Ott rettegve rettegtek meg, a hol nem volt rettegés; mert Isten szerteszórta az ellened táborzók csontjait, megszégyenítotted, mert Isten megvetette őket.

Pea naʻe manavahē lahi ai ʻakinautolu, ka naʻe ʻikai ha meʻa ke manavahē ai: he kuo laku kehekehe ʻe he ʻOtua ʻae ngaahi hui ʻo ia naʻa ne tauʻi koe: Kuo ke fakamaaʻi ʻakinautolu, he kuo fehiʻa ʻae ʻOtua kiate kinautolu.

6 Vajha jönne Cziónból Izraél segítsége; mikor visszahozza Isten népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél!

Ko hai te ne foaki mei Saione ʻae fakamoʻui ki ʻIsileli? ʻOka toe ʻomi ʻe he ʻOtua hono kakai kuo pōpula, ʻe fiefia ai ʻa Sēkope, pea nekeneka ʻa ʻIsileli.