Zsoltárok 53

1 A karmesternek, Máchalát szerint. Oktató dal Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosan míveltek jogtalanságot, nincs ki jót tenne.

The fool hath said in his heart, There is no Elohim. Corrupt are they, and have done abominable iniquity: there is none that doeth good.

2 Isten az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, ki Istent keresi.

Elohim looked down from heaven upon the children of men, to see if there were any that did understand, that did seek Elohim.

3 Mindnyája eltért, egyaránt megromlottak; nincs ki jót tenne, nincs egy sem.

Every one of them is gone back: they are altogether become filthy; there is none that doeth good, no, not one.

4 Nemde megtudják a jogtalanságot cselekvők, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, Istent nem szólították.

Have the workers of iniquity no knowledge? who eat up my people as they eat bread: they have not called upon Elohim.

5 Ott rettegve rettegtek meg, a hol nem volt rettegés; mert Isten szerteszórta az ellened táborzók csontjait, megszégyenítotted, mert Isten megvetette őket.

There were they in great fear, where no fear was: for Elohim hath scattered the bones of him that encampeth against thee: thou hast put them to shame, because Elohim hath despised them.

6 Vajha jönne Cziónból Izraél segítsége; mikor visszahozza Isten népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél!

Oh that the salvation of Israel were come out of Zion! When Elohim bringeth back the captivity of his people, Jacob shall rejoice, and Israel shall be glad.