Zsoltárok 53

1 A karmesternek, Máchalát szerint. Oktató dal Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosan míveltek jogtalanságot, nincs ki jót tenne.

Unto the end, for Maeleth, understandings to David. The fool said in his heart: There is no God. They are corrupted, and become abominable in iniquities: there is none that doth good.

2 Isten az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, ki Istent keresi.

God looked down from heaven on the children of men: to see if there were any that did understand, or did seek God.

3 Mindnyája eltért, egyaránt megromlottak; nincs ki jót tenne, nincs egy sem.

All have gone aside, they are become unprofitable together, there is none that doth good, no not one.

4 Nemde megtudják a jogtalanságot cselekvők, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, Istent nem szólították.

Shall not all the workers of iniquity know, who eat up my people as they eat bread?

5 Ott rettegve rettegtek meg, a hol nem volt rettegés; mert Isten szerteszórta az ellened táborzók csontjait, megszégyenítotted, mert Isten megvetette őket.

They have not called upon God: there have they trembled for fear, where there was no fear. For God hath scattered the bones of them that please men: they have been confounded, because God hath despised them.

6 Vajha jönne Cziónból Izraél segítsége; mikor visszahozza Isten népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél!

Who will give out of Sion the salvation of Israel? when God shall bring back the captivity of his people, Jacob shall rejoice, and Israel shall be glad.