Zsoltárok 52

1 A karmesternek. Oktató dal Dávidtól. Mikor eljött az edómi Dóég s jelentette Sáulnak, és mondta neki: Dávid bement Achímélek házába. Mit dicsekszel a rosszasággal, vitéz te? Isten szeretete egész nap tart.

Dawid “maskil” dwom. Ɔtoeɛ ɛberɛ a Edomni Doeg bɛka kyerɛɛ Saulo sɛ, “Dawid akɔ Ahimelek fie” no. Ɔkɛseɛ, adɛn enti na wohoahoa wo ho wɔ wo bɔne ho? Adɛn enti na wohoahoa wo ho da mu nyinaa, wo a woyɛ animguasedeɛ wɔ Onyankopɔn ani so?

2 Veszedelmet gondol ki a nyelved, akár köszörült borotva. te csalárdság cselekvője!

Wo tɛkrɛma bɔ ɔsɛeɛ ho pɔ; ɛte sɛ yiwan a ano yɛ tahwetahwe. Wo a wotwa nkontompo nko ara.

3 Szeretsz rosszat, inkább mint jót, hazugságot inkább mint igazságot beszélni. Széla.

Wʼani gye bɔne ho sene papa, wopɛ atorɔ sene sɛ wobɛka nokorɛ.

4 Szeretsz minden ártalmas beszédet, csalárdságos nyelvet.

Wodɔ asɛm biara a ɛde ɔhaw ba, Ao wo tɛkrɛma daadaafoɔ!

5 Le is ront téged az Isten mindétig, elvonszol és kiszakít téged a sátorból, és gyökerestől kitép az élők országából. Széla.

Ampa ara, Onyankopɔn de ɔsɛeɛ a ɛnni awieeɛ bɛbrɛ wo; ɔbɛtwe wo afiri wo ntomadan mu na watete wo mu; Ɔbɛtɔre wʼase wɔ ateasefoɔ asase so.

6 Majd látják az igazak és félnek, és ő fölötte nevetnek:

Ateneneefoɔ bɛhunu yei na wɔasuro; wɔbɛsere no na wɔaka sɛ,

7 Íme a férfi, ki nem Istent teszí erősségének, hanem sok gazdagságában bízik, hatalmaskodik vágyában!

“Hwɛ, onipa no nie deɛ wamfa Onyankopɔn anyɛ nʼabandenden na mmom ɔde ne ho too nʼahonya dodoɔ so na ɔnyaa ahoɔden de sɛee afoforɔ no!”

8 Én pedig olyan vagyok, mint a zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten szeretetében mindörökké.

Nanso, mete sɛ ngo dua a ɛrenyini wɔ Onyankopɔn fie: mede me ho to Onyankopɔn dɔ a ɛnsa da no so daa nyinaa.

9 Magasztallak örökké, hogy megcselekedted, és remélem nevedet, mert jóságos az jámboraidnak előtte.

Mɛyi wo ayɛ daa wɔ deɛ woayɛ nti; wo din so na mʼani bɛda, ɛfiri sɛ ɛyɛ. Mɛyi wo ayɛ wɔ wʼahotefoɔ anim. Wɔde ma dwomkyerɛfoɔ. Wɔde “mahalat” sankuo nne na ɛto.