Zsoltárok 52

1 A karmesternek. Oktató dal Dávidtól. Mikor eljött az edómi Dóég s jelentette Sáulnak, és mondta neki: Dávid bement Achímélek házába. Mit dicsekszel a rosszasággal, vitéz te? Isten szeretete egész nap tart.

Dem Sangmeister. Eine Betrachtung Davids.

2 Veszedelmet gondol ki a nyelved, akár köszörült borotva. te csalárdság cselekvője!

Als der Edomiter Doeg kam und Saul meldete: "David hat sich ins Haus Ahimelechs begeben."

3 Szeretsz rosszat, inkább mint jót, hazugságot inkább mint igazságot beszélni. Széla.

Was rühmst du dich der Bosheit, du Held?! / Gottes Gnade währt für und für.

4 Szeretsz minden ártalmas beszédet, csalárdságos nyelvet.

Verderben sinnt seine Zunge / Gleich scharfem Messer, du Unheilstifter!

5 Le is ront téged az Isten mindétig, elvonszol és kiszakít téged a sátorból, és gyökerestől kitép az élők országából. Széla.

Böses liebst du mehr als Gutes, / Lüge redest du lieber als Wahrheit. (Sela)

6 Majd látják az igazak és félnek, és ő fölötte nevetnek:

Du liebst nur verderbliche Reden, / Du Zunge voll Trug!

7 Íme a férfi, ki nem Istent teszí erősségének, hanem sok gazdagságában bízik, hatalmaskodik vágyában!

So wird denn auch Gott dich zertrümmern auf immer, / Er wird dich ergreifen, wegreißen aus deinem Gezelt, / Aus der Lebenden Land dich entwurzeln. (Sela)

8 Én pedig olyan vagyok, mint a zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten szeretetében mindörökké.

Die Gerechten werden das schauen und schauern, / Sie werden sein lachen und sprechen:

9 Magasztallak örökké, hogy megcselekedted, és remélem nevedet, mert jóságos az jámboraidnak előtte.

"Seht doch den Mann! Er wählte sich nicht Elohim zum Schutz; / Auf des Reichtums Fülle verließ er sich, / Dünkte sich sicher in seinem Frevel." Ich aber bin wie ein grünender Ölbaum (gepflanzt) in Elohims Haus. / Ich traue der Gnade Elohims auf immer und ewig. Preisen will ich dich immerdar, weil du es vollbracht. / Harren will ich auf deinen Namen, / Denn er ist köstlich vor deinen Frommen.