Zsoltárok 51
1 a karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Mikor odament Nátán próféta hozzá, a midőn bement volt Bát-Sébához. Könyörülj rajtam, Istenem, kegyelmed szerint; irgalmad bősége szerint töröld el bűntetteimet.
In finem. Psalmus David, cum venit ad eum Nathan propheta, quando intravit ad Bethsabee. [Miserere mei, Deus, secundum magnam misericordiam tuam; et secundum multitudinem miserationum tuarum, dele iniquitatem meam.
2 Sokszorosan moss meg engem bűnömtől, és vétkemtől tisztíts meg.
Amplius lava me ab iniquitate mea, et a peccato meo munda me.
3 Mert bűntetteimet tudom én, és vétkem előttem van mindig.
Quoniam iniquitatem meam ego cognosco, et peccatum meum contra me est semper.
4 Egyedül ellened vétkeztem, a mi rossz a szemeidben, azt tettem; azért, hogy igaznak bizonyulj szóltadban, jogosnak itéltedben.
Tibi soli peccavi, et malum coram te feci; ut justificeris in sermonibus tuis, et vincas cum judicaris.
5 Lám, bűnben születtem, s vétekben fogant engem anyám.
Ecce enim in iniquitatibus conceptus sum, et in peccatis concepit me mater mea.
6 Lám, igazat kivánsz a vesékben, s a bensőben bölcseséget tudatsz velem.
Ecce enim veritatem dilexisti; incerta et occulta sapientiæ tuæ manifestasti mihi.
7 Tisztíts meg engem izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg, hogy hónál fehérebb legyek.
Asperges me hyssopo, et mundabor; lavabis me, et super nivem dealbabor.
8 Hallass velem vígságot és örömet, újjongjanak a csontok, melyeket összezúztál.
Auditui meo dabis gaudium et lætitiam, et exsultabunt ossa humiliata.
9 Rejtsd el arczodat vétkeimtől s mind a bűneimet töröld el.
Averte faciem tuam a peccatis meis, et omnes iniquitates meas dele.
10 Tiszta szívet teremts nekem, Isten, és szilárd szell emet ujíts meg én bennem.
Cor mundum crea in me, Deus, et spiritum rectum innova in visceribus meis.
11 Ne vess el engem színed elöl, s szent szellemedet ne vedd el tőlem.
Ne projicias me a facie tua, et spiritum sanctum tuum ne auferas a me.
12 Add vissza nekem üdvöd vígságát, és készséges szellemmel támassz engem.
Redde mihi lætitiam salutaris tui, et spiritu principali confirma me.
13 Hadd tanítsam az elpártolókat útjaidra, hogy a vétkesek hozzád megtérjenek.
Docebo iniquos vias tuas, et impii ad te convertentur.
14 Ments meg engem vérbűntől, Isten, segedelmem Istene; újjongjon a nyelvem igazságodon.
Libera me de sanguinibus, Deus, Deus salutis meæ, et exsultabit lingua mea justitiam tuam.
15 Uram, ajkaimat nyisd meg, hogy szájam hirdesse dicséretedet.
Domine, labia mea aperies, et os meum annuntiabit laudem tuam.
16 Mert nem kivánsz vágóáldozatot, hisz adnám; égőáldozatot nem kedvelsz.
Quoniam si voluisses sacrificium, dedissem utique; holocaustis non delectaberis.
17 Istennek vágóáldozatai: megtört lélek; megtört, zúzott szívet, oh Isten, nem vetsz meg.
Sacrificium Deo spiritus contribulatus; cor contritum et humiliatum, Deus, non despicies.
18 Tégy jót Cziónnal kedvességedben, építsd fel Jeruzsálem falait;
Benigne fac, Domine, in bona voluntate tua Sion, ut ædificentur muri Jerusalem.
19 akkor kivánsz majd igazsággal való vágóáldozatokat, égőáldozatot és egész áldozatot, akkor tulkok feljutnak oltárodra.
Tunc acceptabis sacrificium justitiæ, oblationes et holocausta; tunc imponent super altare tuum vitulos.]
