Zsoltárok 50
1 Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
Mogočen Bog, celó Gospod, je spregovoril in poklical zemljo od sončnega vzhoda do njegovega zahoda.
2 Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
S Siona, popolne lepote, je zasijal Bog.
3 jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
Naš Bog bo prišel in ne bo molčal. Ogenj bo požiral pred njim in okoli njega bo zelo viharno.
4 Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
Klical bo k nebesom od zgoraj in k zemlji, da bo lahko sodil svoje ljudstvo.
5 Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
»Zberite k meni moje svete, tiste, ki so z žrtvijo sklenili zavezo z menoj.«
6 És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
Nebesa bodo oznanjala njegovo pravičnost, kajti sam Bog je sodnik. (Sela)
7 Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
»Poslušaj, oh moje ljudstvo in govoril bom, oh Izrael in pričeval bom zoper tebe. Jaz sem Bog, celó tvoj Bog.
8 Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
Ne bom te grajal zaradi tvojih klavnih daritev ali tvojih žgalnih daritev, da so bile nenehno pred menoj.
9 nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
Iz tvoje hiše ne bom vzel nobenega bikca niti kozlov iz tvojih staj.
10 Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
Kajti vsaka gozdna žival je moja in živina na tisočêrih hribih.
11 ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
Poznam vso gorsko perjad in divje poljske živali so moje.
12 Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
Če bi bil lačen, ti ne bi povedal, kajti zemeljski [krog] je moj in njegova polnost.
13 Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
Mar bom jedel meso bikov ali pil kri koz?
14 Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
Bogu daruj zahvaljevanje in svoje zaobljube izpolni Najvišjemu.
15 és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
Obrni se k meni v dnevu stiske, osvobodil te bom in ti me boš proslavil.«
16 A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
Toda zlobnemu Bog govori: »Kaj delaš, da oznanjaš moje zakone ali da v svoja usta jemlješ mojo zavezo?
17 Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
Ker sovražiš poučevanje in moje besede zavračaš za seboj.
18 Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
Ko vidiš tatu, se strinjaš z njim in si postal soudeleženec z zakonolomci.
19 Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
Svoja usta izročaš v zlo in tvoj jezik snuje prevaro.
20 Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
Sediš in govoriš zoper svojega brata, obrekuješ sina svoje matere.
21 Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
Te stvari si storil, jaz pa sem molčal. Mislil si, da sem bil povsem takšen kakor ti. Toda grajal te bom in jih v vrsti postavil pred tvoje oči.
22 Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
Torej preudarite to, vi, ki pozabljate Boga, da vas ne bom raztrgal na koščke in nikogar ne bo, da osvobodi.
23 A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
Kdorkoli daruje hvalo, me poveličuje in tistemu, ki pravilno ureja svoje vedênje, bom pokazal Božjo rešitev duše.«
