Zsoltárok 50
1 Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
Pisarema raAsafi. Iye Wamasimba, Mwari, Jehovha, anotaura uye anodana nyika kubva pakubuda kwezuva kusvikira kwarinovirira.
2 Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
Kubva kuZioni, rakakwana parunako, Mwari anopenya.
3 jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
Mwari wedu anouya uye haanganyarari; moto unoparadza pamberi pake, uye dutu rine hasha rakamupoteredza.
4 Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
Anodana matenga kumusoro, uye nenyika, kuti atonge vanhu vake achiti:
5 Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
“Ndiunganidzirei vatsvene vangu, vakaita sungano neni nechibayiro.”
6 És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
Uye matenga anoparidza kururama kwake, nokuti Mwari amene ndiye mutongi. Sera
7 Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
“Inzwai, imi vanhu vangu, uye ndichataura, imi Israeri, uye ndichapupura pamusoro penyu: Ndini Mwari, Mwari wenyu.
8 Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
Handikutukei nokuda kwezvibayiro zvenyu, kana zvipiriso zvenyu zvinopiswa, zvinogara zviri pamberi pangu.
9 nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
Handisi kuda hando inobva mudanga rako, kana mbudzi inobva muzvirugu zvako,
10 Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
nokuti mhuka dzose dzesango ndedzangu, nemombe pamakomo chiuru.
11 ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
Ndinoziva shiri dzose dziri mumakomo, uye zvisikwa zvose zvesango ndezvangu.
12 Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
Kana dai ndaiva nenzara, handaikuudza iwe, nokuti nyika ndeyangu, nezvose zviri mairi.
13 Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
Ko, ndinodya nyama yehando kana kunwa ropa rembudzi here?
14 Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
“Bayirai zvibayiro zvokuvonga kuna Mwari, zadzisai zvamakapikira Wokumusoro-soro,
15 és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
uye mudane kwandiri pazuva rokutambudzika; ndichakurwirai, uye imi muchandikudza.”
16 A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
Asi kuna vakaipa, Mwari anoti: “Ko, une mvumo ipiko iwe yokuti ududzire mutemo wangu, kana kuisa sungano yangu pamiromo yako?
17 Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
Unovenga kurayira kwangu, uye unorasira mashoko angu shure kwako.
18 Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
Paunoona mbavha, unowadzana nayo; unogoverana nemhombwe mugove wako.
19 Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
Unoshandisa muromo wako kuita zvakaipa, uye unorovedza rurimi rwako kukunyengera.
20 Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
Unogara uchipomera hama yako uye unoitira mwanakomana wamai vako makuhwa.
21 Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
Zvinhu izvi wakazviita ini ndikaramba ndinyerere; wakafunga kuti ndakafanana newe. Asi ndichakutsiura uye ndichaisa mhosva iyi pamberi pako.
22 Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
“Fungai izvi, imi vanokanganwa Mwari, kuti ndirege kukubvambura-bvamburai mukashaya angakununurai:
23 A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
Munhu anobayira chibayiro chokuvonga ndiye anondikudza, uye anogadzira nzira kuitira kuti ndimuratidze ruponeso rwaMwari.”
