Zsoltárok 50
1 Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
Psalmus Asaph. Deus deorum Dominus locutus est: et vocavit terram, A solis ortu usque ad occasum:
2 Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
ex Sion species decoris eius.
3 jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
Deus manifeste veniet: Deus noster et non silebit. Ignis in conspectu eius exardescet: et in circuitu eius tempestas valida.
4 Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
Advocavit caelum desursum: et terram discernere populum suum.
5 Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
Congregate illi sanctos eius: qui ordinant testamentum eius super sacrificia.
6 És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
Et annunciabunt caeli iustitiam eius: quoniam Deus iudex est.
7 Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
Audi populus meus, et loquar Israel, et testificabor tibi: Deus Deus tuus ego sum.
8 Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
Non in sacrificiis tuis arguam te: holocausta autem tua in conspectu meo sunt semper.
9 nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
Non accipiam de domo tua vitulos: neque de gregibus tuis hircos.
10 Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
Quoniam meae sunt omnes ferae silvarum, iumenta in montibus et boves.
11 ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
Cognovi omnia volatilia caeli: et pulchritudo agri mecum est.
12 Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
Si esuriero, non dicam tibi: meus est enim orbis terrae, et plenitudo eius.
13 Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
Numquid manducabo carnes taurorum? aut sanguinem hircorum potabo?
14 Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
Immola Deo sacrificium laudis: et redde Altissimo vota tua.
15 és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
Et invoca me in die tribulationis: eruam te, et honorificabis me.
16 A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
Peccatori autem dixit Deus: Quare tu enarras iustitias meas, et assumis testamentum meum per os tuum?
17 Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
Tu vero odisti disciplinam: et proiecisti sermones meos retrorsum:
18 Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
Si videbas furem, currebas cum eo: et cum adulteris portionem tuam ponebas.
19 Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
Os tuum abundavit malitia: et lingua tua concinnabat dolos.
20 Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
Sedens adversus fratrem tuum loquebaris, et adversus filium matris tuae ponebas scandalum:
21 Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
haec fecisti, et tacui. Existimasti inique quod ero tui similis: arguam te, et statuam contra faciem tuam.
22 Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
Intelligite haec qui obliviscimini Deum: nequando rapiat, et non sit qui eripiat.
23 A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
Sacrificium laudis honorificabit me: et illic iter, quo ostendam illi salutare Dei.
