Zsoltárok 50
1 Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
Zabura ta Asaf. Maɗaukaki, Allah, Ubangiji, ya yi magana ya kuma kira duniya daga fitowar rana zuwa inda take fāɗuwa.
2 Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
Daga Sihiyona, cikakkiya a kyau, Allah na haskakawa.
3 jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
Allahnmu yana zuwa ba kuwa zai yi shiru ba; wuta mai cinyewa a gabansa, babban hadari kuma ya kewaye shi.
4 Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
Ya kira sammai da suke bisa, da duniya, don yă shari’anta mutanensa.
5 Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
“Ku tattara mini shafaffuna, waɗanda suka yi alkawari da ni ta wurin hadaya.”
6 És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
Sammai kuwa sun yi shelar adalcinsa gama Allah kansa alƙali ne. (Sela)
7 Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
“Ku ji, ya mutanena, zan kuwa yi magana, Ya Isra’ila, zan kuwa ba da shaida a kanku. Ni ne Allah, Allahnku.
8 Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
Ba na tsawata muku saboda hadayunku ko kuwa hadayunku na ƙonawa, waɗanda kuka taɓa kawo a gabana.
9 nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
Ba na bukatan bijimi daga turkenku ko awaki daga garkunanku,
10 Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
gama kowace dabbar kurmi nawa ne, da kuma shanu a kan dubban tuddai.
11 ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
Na san kowane tsuntsun da yake a duwatsu kuma halittun filaye nawa ne.
12 Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
Da a ce ina jin yunwa ai, ba sai na faɗa muku ba, gama duniyar nawa ne, da kome da yake cikinta.
13 Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
Ina cin naman bijimai ne ko ina shan jinin awaki ne?
14 Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
“Ku miƙa hadayar godiya ga Allah, ku cika alkawuranku ga Mafi Ɗaukaka,
15 és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
ku kira gare ni a ranar wahala; zan cece ku, za ku kuwa girmama ni.”
16 A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
Amma ga mugaye, Allah ya ce, “Wace dama ce kuke da ita na haddace dokokina ko na yin maganar alkawarina a leɓunanku?
17 Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
Kun ƙi umarnina kuka kuma zubar da kalmomina a bayanku
18 Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
Sa’ad da kuka ga ɓarawo, kukan haɗa kai da shi; kukan haɗa kai da mazinata.
19 Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
Kuna amfani da bakunanku don mugunta kuna kuma gyara harshenku don ruɗu.
20 Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
Kuna ci gaba da magana a kan ɗan’uwanku ku kuma yi maganar ƙarya a kan ɗan mahaifinku.
21 Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
Kun yi waɗannan abubuwa na kuwa yi shiru; kun ɗauka gaba ɗaya ni kamar ku ne. Amma zan tsawata muku in kuma zarge ku a fuskarku.
22 Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
“Ku lura da wannan, ku da kuka manta da Allah, ko kuwa in yayyage ku kucu-kucu, ba kuma wanda zai cece ku.
23 A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
Shi wanda ya miƙa hadayun godiya yakan girmama ni, ya kuma shirya hanya saboda in nuna masa ceton Allah.”
