Zsoltárok 50
1 Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
Ein Psalm Asaphs. Gott, der HERR, der Mächtige, redet und ruft der Welt vom Aufgang der Sonne bis zu ihrem Niedergang.
2 Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
Aus Zion bricht an der schöne Glanz Gottes.
3 jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
Unser Gott kommt und schweigt nicht. Fressend Feuer geht vor ihm her und um ihn her ist ein großes Wetter.
4 Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
Er ruft Himmel und Erde, daß er sein Volk richte:
5 Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
“Versammelt mir meine Heiligen, die den Bund mit mir gemacht haben beim Opfer.”
6 És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
Und die Himmel werden seine Gerechtigkeit verkündigen; denn Gott ist Richter. (Sela)
7 Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
“Höre, mein Volk, laß mich reden; Israel, laß mich unter dir zeugen: Ich, Gott, bin dein Gott.
8 Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
Deines Opfers halber strafe ich dich nicht, sind doch deine Brandopfer immer vor mir.
9 nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
Ich will nicht von deinem Hause Farren nehmen noch Böcke aus deinen Ställen.
10 Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
Denn alle Tiere im Walde sind mein und das Vieh auf den Bergen, da sie bei tausend gehen.
11 ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
Ich kenne alle Vögel auf den Bergen, und allerlei Tier auf dem Feld ist vor mir.
12 Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
Wo mich hungerte, wollte ich dir nicht davon sagen; denn der Erdboden ist mein und alles, was darinnen ist.
13 Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
Meinst du, daß ich Ochsenfleisch essen wolle oder Bocksblut trinken?
14 Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
Opfere Gott Dank und bezahle dem Höchsten deine Gelübde
15 és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
und rufe mich an in der Not, so will ich dich erretten, so sollst du mich preisen.”
16 A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
Aber zum Gottlosen spricht Gott: “Was verkündigst du meine Rechte und nimmst meinen Bund in deinen Mund,
17 Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
so du doch Zucht hassest und wirfst meine Worte hinter dich?
18 Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
Wenn du einen Dieb siehst, so läufst du mit ihm und hast Gemeinschaft mit den Ehebrechern.
19 Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
Deinen Mund lässest du Böses reden, und deine Zunge treibt Falschheit.
20 Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
Du sitzest und redest wider deinen Bruder; deiner Mutter Sohn verleumdest du.
21 Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
Das tust du, und ich schweige; da meinst du, ich werde sein gleichwie du. Aber ich will dich strafen und will dir's unter Augen stellen.
22 Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
Merket doch das, die ihr Gottes vergesset, daß ich nicht einmal hinraffe und sei kein Retter da.
23 A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
Wer Dank opfert, der preiset mich; und da ist der Weg, daß ich ihm zeige das Heil Gottes.”
