Zsoltárok 50
1 Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
[Ein Psalm; von Asaph.] Der Mächtige, [El] Gott, Jehova, hat geredet und die Erde gerufen vom Aufgang der Sonne bis zu ihrem Niedergang.
2 Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
Aus Zion, der Schönheit Vollendung, ist Gott hervorgestrahlt.
3 jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
Unser Gott kommt, und er wird nicht schweigen; Feuer frißt vor ihm her, und rings um ihn stürmt es gewaltig.
4 Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
Er ruft dem Himmel droben und der Erde, um sein Volk zu richten:
5 Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
"Versammelt mir meine Frommen, die meinen Bund geschlossen haben beim Opfer!"
6 És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
Und die Himmel verkünden seine Gerechtigkeit, denn Gott ist es, der richtet. [O. denn Gott steht im Begriff zu richten] (Sela)
7 Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
"Höre, mein Volk, und ich will reden, Israel, und ich will wider dich zeugen! Ich, ich bin Gott, dein Gott.
8 Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
Nicht wegen deiner Schlachtopfer tadle ich dich, und deine Brandopfer sind beständig vor mir.
9 nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
Nicht werde ich Farren nehmen aus deinem Hause, noch Böcke aus deinen Hürden.
10 Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
Denn mein ist alles Getier des Waldes, das Vieh auf tausend Bergen.
11 ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
Ich kenne alles Gevögel der Berge, und das Wild [Eig. was sich tummelt; so auch Ps. 80,13] des Gefildes ist mir bekannt.
12 Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
Wenn mich hungerte, ich würde es dir nicht sagen: denn mein ist der Erdkreis und seine Fülle.
13 Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
Sollte ich das Fleisch von Stieren [Eig. von Starken] essen und das Blut von Böcken trinken?
14 Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
Opfere Gott Lob, [O. Dank] und bezahle dem Höchsten deine Gelübde;
15 és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
Und rufe mich an am Tage der Bedrängnis: ich will dich erretten, und du wirst mich verherrlichen!"
16 A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
Zu dem Gesetzlosen aber spricht Gott: "Was hast du meine Satzungen herzusagen und meinen Bund in deinen Mund zu nehmen?
17 Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
Du hast ja die Zucht [O. Unterweisung, Zurechtweisung] gehaßt und hinter dich geworfen meine Worte.
18 Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
Wenn du einen Dieb sahst, so gingst du gern mit ihm um, und dein Teil war mit Ehebrechern.
19 Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
Deinen Mund ließest du los zum Bösen, und Trug flocht deine Zunge.
20 Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
Du saßest da, redetest wider deinen Bruder, wider den Sohn deiner Mutter stießest du Schmähung aus.
21 Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
Solches hast du getan, und ich schwieg; du dachtest, ich sei ganz wie du. Ich werde dich strafen [O. überführen] und es dir vor Augen stellen."
22 Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
Merket doch dieses, die ihr Gottes [Eloah] vergesset, damit ich nicht zerreiße, und kein Erretter sei da!
23 A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
Wer Lob [O. Dank] opfert, verherrlicht mich, und wer seinen Weg einrichtet, ihn werde ich das Heil Gottes sehen lassen.
