< Zsoltárok 50 >

1 Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
Ein Psalm Asafs. / El Elohim Jahwe: Er redet / Und ruft der Erde d vom Aufgang der Sonne bis zum Niedergang.
2 Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
Aus Zion, der Schönheit Krone, / Strahlt Elohim hervor.
3 jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
Unser Gott, er kommt und schweiget nicht. / Verzehrend Feuer geht vor ihm her, / Rings um ihn stürmt es gewaltig.
4 Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
Er ruft die Himmel droben herbei. / Und die Erde, sein Volk zu richten:
5 Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
"Versammelt mir die Frommen, / Die den Bund mit mir im Opfer geschlossen!"
6 És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
Die Himmel künden seine Gerechtigkeit; / Denn Elohim — er ist's, der richtet! (Sela)
7 Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
"Höre, mein Volk, o laß mich reden! / Israel, laß mich dich warnen! / Elohim, dein Gott, bin ich.
8 Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
Nicht deiner Schlachtopfer wegen rüge ich dich — / Sind doch deine Brandopfer immer vor mir.
9 nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
Nicht brauche ich Stiere aus deinem Hause / Noch Böcke aus deinen Hürden.
10 Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
Denn mein ist alles Wild des Waldes, / Das viele Getier auf den Bergen.
11 ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
Ich kenne jeden Vogel der Berge, / Und was auf den Feldern sich regt, ist mein.
12 Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
Sollte mich hungern, dir sagte ich's nicht. / Denn mein ist der Erdkreis und was ihn erfüllt.
13 Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
Esse ich etwa der Stiere Fleisch / Und trink ich der Böcke Blut?
14 Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
Opfere Elohim Dank / Und bezahle dem Höchsten deine Gelübde!
15 és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
"Rufe mich an am Tage der Not: / Dann will ich dich retten, daß du mich ehrest."
16 A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
Aber zum Frevler spricht Elohim: / Wie? du zählst meine Satzungen auf / Und redest von meinem Bund?
17 Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
Das wagst du und hasset doch Zucht / Und wirfst meine Worte hinter dich?
18 Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
Siehst du einen Dieb, so gesellst du dich ihm, / Und mit Ehebrechern gehest du um.
19 Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
Du lässest deinen Mund zum Bösen los, / Und deine Zunge spinnet Trug.
20 Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
Mit andern verleumdest du deinen Bruder, / Deiner Mutter Sohn hängst du Schande an.
21 Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
Das hast du getan, und ich schwieg dazu. / Da dachtest du denn: ich wäre wie du. / Aber ich will dich zur Rechenschaft ziehn, / Dir's unter die Augen stellen."
22 Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
Merkt das wohl, die ihr Gottes vergeßt; / Sonst werd ich zerreißen, und niemand rettet.
23 A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
Wer Dank opfert, der ehret mich recht, / Und er bahnet den Weg, / Auf dem ich ihm zeige das Heil Elohims.

< Zsoltárok 50 >