Zsoltárok 50
1 Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
A Psalm of Asaph. The God of gods — Jehovah — hath spoken, And He calleth to the earth From the rising of the sun unto its going in.
2 Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
From Zion, the perfection of beauty, God shone.
3 jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
Our God cometh, and is not silent, Fire before Him doth devour, And round about him it hath been very tempestuous.
4 Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
He doth call unto the heavens from above, And unto the earth, to judge His people.
5 Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
Gather ye to Me My saints, Making covenant with Me over a sacrifice.
6 És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
And the heavens declare His righteousness, For God Himself [is] judge. (Selah)
7 Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
Hear, O My people, and I speak, O Israel, and I testify against thee, God, thy God [am] I.
8 Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
Not for thy sacrifices do I reprove thee, Yea, thy burnt-offerings [Are] before Me continually.
9 nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
I take not from thy house a bullock, From thy folds he goats.
10 Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
For Mine [is] every beast of the forest, The cattle on the hills of oxen.
11 ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
I have known every fowl of the mountains, And the wild beast of the field [is] with Me.
12 Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
If I am hungry I tell not to thee, For Mine [is] the world and its fulness.
13 Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
Do I eat the flesh of bulls, And drink the blood of he-goats?
14 Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
Sacrifice to God confession, And complete to the Most High thy vows.
15 és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
And call Me in a day of adversity, I deliver thee, and thou honourest Me.
16 A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
And to the wicked hath God said: What to thee — to recount My statutes? That thou liftest up My covenant on thy mouth?
17 Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
Yea, thou hast hated instruction, And dost cast My words behind thee.
18 Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
If thou hast seen a thief, Then thou art pleased with him, And with adulterers [is] thy portion.
19 Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
Thy mouth thou hast sent forth with evil, And thy tongue joineth deceit together,
20 Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
Thou sittest, against thy brother thou speakest, Against a son of thy mother givest slander.
21 Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
These thou didst, and I kept silent, Thou hast thought that I am like thee, I reprove thee, and set in array before thine eyes.
22 Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
Understand this, I pray you, Ye who are forgetting God, Lest I tear, and there is no deliverer.
23 A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
He who is sacrificing praise honoureth Me, As to him who maketh a way, I cause him to look on the salvation of God!
