Zsoltárok 50
1 Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
The salm of Asaph. God, the Lord of goddis, spak; and clepide the erthe,
2 Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
fro the risynge of the sunne til to the goyng doun. The schap of his fairnesse fro Syon,
3 jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
God schal come opynli; oure God, and he schal not be stille. Fier schal brenne an hiye in his siyt; and a strong tempest in his cumpas.
4 Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
He clepide heuene aboue; and the erthe, to deme his puple.
5 Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
Gadere ye to hym hise seyntis; that ordeynen his testament aboue sacrifices.
6 És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
`And heuenes schulen schewe his riytfulnesse; for God is the iuge.
7 Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
Mi puple, here thou, and Y schal speke to Israel; and Y schal witnesse to thee, Y am God, thi God.
8 Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
I schal not repreue thee in thi sacrifices; and thi brent sacrifices ben euere bifor me.
9 nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
I schal not take calues of thin hows; nethir geet buckis of thi flockis.
10 Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
For alle the wyelde beestis of wodis ben myne; werk beestis, and oxis in hillis.
11 ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
I haue knowe alle the volatils of heuene; and the fairnesse of the feeld is with me.
12 Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
If Y schal be hungry, Y schal not seie to thee; for the world and the fulnesse therof is myn.
13 Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
Whether Y schal eete the fleischis of boolis? ethir schal Y drynke the blood of geet buckis?
14 Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
Offre thou to God the sacrifice of heriyng; and yelde thin avowis to the hiyeste God.
15 és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
And inwardli clepe thou me in the dai of tribulacioun; and Y schal delyuere thee, and thou schalt onoure me.
16 A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
But God seide to the synnere, Whi tellist thou out my riytfulnessis; and takist my testament bi thi mouth?
17 Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
Sotheli thou hatidist lore; and hast cast awey my wordis bihynde.
18 Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
If thou siyest a theef, thou `hast runne with hym; and thou settidist thi part with avowtreris.
19 Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
Thi mouth was plenteuouse of malice; and thi tunge medlide togidere giles.
20 Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
Thou sittynge spakist ayens thi brother, and thou settidist sclaundir ayens the sone of thi modir;
21 Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
thou didist these thingis, and Y was stille. Thou gessidist wickidli, that Y schal be lijk thee; Y schal repreue thee, and Y schal sette ayens thi face.
22 Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
Ye that foryeten God, vndurstonde these thingis; lest sum tyme he rauysche, and noon be that schal delyuere.
23 A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
The sacrifice of heriyng schal onoure me; and there is the weie, where ynne Y schal schewe to hym the helthe of God.
