Zsoltárok 50
1 Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
The mighty God, even Yhwh, hath spoken, and called the earth from the rising of the sun unto the going down thereof.
2 Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
Out of Zion, the perfection of beauty, God hath shined.
3 jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
Our God shall come, and shall not keep silence: a fire shall devour before him, and it shall be very tempestuous round about him.
4 Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
He shall call to the heavens from above, and to the earth, that he may judge his people.
5 Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
Gather my saints together unto me; those that have made a covenant with me by sacrifice.
6 És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
And the heavens shall declare his righteousness: for God is judge himself. (Selah)
7 Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
Hear, O my people, and I will speak; O Israel, and I will testify against thee: I am God, even thy God.
8 Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
I will not reprove thee for thy sacrifices or thy burnt offerings, to have been continually before me.
9 nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
I will take no bullock out of thy house, nor he goats out of thy folds.
10 Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
For every beast of the forest is mine, and the cattle upon a thousand hills.
11 ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
I know all the fowls of the mountains: and the wild beasts of the field are mine.
12 Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
If I were hungry, I would not tell thee: for the world is mine, and the fulness thereof.
13 Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
Will I eat the flesh of bulls, or drink the blood of goats?
14 Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
Offer unto God thanksgiving; and pay thy vows unto the most High:
15 és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
And call upon me in the day of trouble: I will deliver thee, and thou shalt glorify me.
16 A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
But unto the wicked God saith, What hast thou to do to declare my statutes, or that thou shouldest take my covenant in thy mouth?
17 Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
Seeing thou hatest instruction, and castest my words behind thee.
18 Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
When thou sawest a thief, then thou consentedst with him, and hast been partaker with adulterers.
19 Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
Thou givest thy mouth to evil, and thy tongue frameth deceit.
20 Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
Thou sittest and speakest against thy brother; thou slanderest thine own mother’s son.
21 Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
These things hast thou done, and I kept silence; thou thoughtest that I was altogether such an one as thyself: but I will reprove thee, and set them in order before thine eyes.
22 Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
Now consider this, ye that forget God, lest I tear you in pieces, and there be none to deliver.
23 A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
Whoso offereth praise glorifieth me: and to him that ordereth his conversation aright will I shew the salvation of God.
