Zsoltárok 50
1 Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
(En salme af Asaf.) Gud, Gud HERREN talede og stævnede Jorden hid fra Sol i Opgang til Sol i Bjærge;
2 Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
fra Zion, Skønhedens Krone, viste Gud sig i Stråleglans
3 jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
vor Gud komme og tie ikke! - Foran ham gik fortærende Ild, omkring ham rasede Storm;
4 Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
han stævnede Himlen deroppe hid og Jorden for at dømme sit Folk:
5 Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
"Saml mig mine fromme, der sluttede Pagt med mig ved Ofre!"
6 És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
Og Himlen forkyndte hans Retfærd, at Gud er den, der dømmer. (Sela)
7 Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
Hør, mit Folk, jeg vil tale, Israel, jeg vil vidne imod dig, Gud, din Gud er jeg!
8 Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
Jeg laster dig ikke for dine Slagtofre, dine Brændofre har jeg jo stadig for Øje;
9 nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
jeg tager ej Tyre fra dit Hus eller Bukke fra dine Stalde;
10 Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
thi mig tilhører alt Skovens Vildt, Dyrene på de tusinde Bjerge;
11 ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
jeg kender alle Bjergenes Fugle, har rede på Markens Vrimmel.
12 Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
Om jeg hungred, jeg sagde det ikke til dig, thi mit er Jorderig og dets Fylde!
13 Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
Mon jeg æder Tyres Kød eller drikker Bukkes Blod?
14 Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
Lovsang skal du ofre til Gud og holde den Højeste dine Løfter.
15 és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
Og kald på mig på Nødens Dag; jeg vil udfri dig, og du skal ære mig,
16 A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
Men til Den gudløse siger Gud: Hvi regner du op mine Bud og fører min Pagt i Munden,
17 Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
når du dog hader Tugt og kaster mine Ord bag din Ryg?
18 Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
Ser du en Tyv, slår du Følge med ham, med Horkarle bolder du til,
19 Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
slipper Munden løs med ondt, din Tunge bærer på Svig.
20 Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
Du sidder og skænder din Broder, bagtaler din Moders Søn;
21 Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
det gør du, og jeg skulde tie, og du skulde tænke, jeg er som du! Revse dig vil jeg og gøre dig det klart.
22 Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
Mærk jer det, I, som glemmer Gud, at jeg ikke skal rive jer redningsløst sønder.
23 A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
Den, der ofrer Taksigelse, ærer mig; den, der agter på Vejen, lader jeg se Guds Frelse.
