Zsoltárok 50
1 Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
En Psalme af Asaf. Den Almægtige, Gud Herren har talt og kaldet ad Jorden, fra Solens Opgang indtil dens Nedgang.
2 Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
Fra Zion, Skønhedens Krone, aabenbarede Gud sig herligt.
3 jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
Vor Gud skal komme og ikke tie; en Ild for hans Ansigt skal fortære, og omkring ham stormer det saare.
4 Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
Han kalder ad Himmelen oventil og ad Jorden for at dømme sit Folk.
5 Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
„Samler mig mine hellige, som have sluttet Pagt med mig ved Offer‟.
6 És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
Og Himlene kundgjorde hans Retfærdighed; thi Gud, han er Dommer. (Sela)
7 Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
Hør, mit Folk, og jeg vil tale; Israel! og jeg vil vidne imod dig; jeg er Gud, din Gud.
8 Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
Jeg vil ikke gaa i Rette med dig for dine Slagtofre og for dine Brændofre, som ere altid for mig.
9 nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
Jeg vil ikke tage en Okse af dit Hus, ej heller Bukke af dine Stalde.
10 Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
Thi alle Dyrene i Skoven høre mig til, Dyrene paa Bjergene i Tusindtal.
11 ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
Jeg kender alle Fuglene paa Bjergene, og hvad der vrimler paa Marken, er hos mig.
12 Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
Dersom jeg hungrede, vilde jeg ikke sige dig det; thi Jorderige hører mig til og dets Fylde.
13 Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
Skulde jeg vel æde Oksers Kød eller drikke Bukkes Blod?
14 Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
Offer Gud Taksigelse og betal den Højeste dine Løfter!
15 és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
Og kald paa mig paa Nødens Dag; jeg vil udfri dig, og du skal ære mig.
16 A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
Men til den ugudelige siger Gud: Hvad kommer det dig ved at tale om mine Skikke og at tage min Pagt i din Mund,
17 Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
da du dog hader Tugt og kaster mine Ord bag dig?
18 Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
Dersom du ser en Tyv, da er du Ven med ham, og med Horkarle er din Del.
19 Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
Du skikker din Mund til ondt, og med din Tunge digter du Svig.
20 Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
Du sidder og taler imod din Broder, du sætter Klik paa din Moders Søn.
21 Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
Disse Ting har du gjort, og jeg har tiet; du har tænkt, at jeg vel var som du; men jeg vil straffe dig og stille det frem for dine Øjne.
22 Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
Forstaar dog dette, I, som have glemt Gud! at jeg ikke skal rive bort, og der ingen er, som frier.
23 A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
Den, som ofrer Taksigelse, han ærer mig, og den, som agter paa Vejen, ham vil jeg lade se Guds Frelse.
