Zsoltárok 5

1 A karmesternek, a Nechílótra. Zsoltár Dávidtól. Szavaimra figyelj, Örökkévaló, ügyelj elmélkedésemre.

2 Figyelmezz fohászom szavára, királyom és Istenem, mert hozzád imádkozom.

3 Örökkévaló, reggel halljad szavamat, reggel folyamodom hozzád és reménykedem.

4 Mert nem gonoszságot kedvelő Isten vagy, nem időzhet nálad, a ki rossz.

5 Nem állhatnak meg kevélykedők szemeid előtt, gyűlölöd mind a jogtalanság cselekvőit.

6 Elveszíted a hazugság beszélőit, vérontás és csalás emberét útálja az Örökkévaló.

7 De én szereteted bőségében bemegyek házadba, leborulok szent templomod felé a te félelmedben.

8 Örökkévaló, vezess engem igazságodban meglesőim miatt, tedd egyenessé előttem utadat!

9 Mert nincs szájukban, a mi őszinte, belsőjük veszedelem; nyitott sír a torkuk, nyelvüket simává teszik.

10 Bűnhődtesd őket, Isten, essenek el az ő tanácsaik miatt; bűntetteik sokasága miatt taszítsd el őket, mert engedetlenkedtek irántad.

11 S örülnek majd mind a benned menedéket keresők, örökké ujjonganak, megoltalmazod őket és vigadnak benned, a kik nevedet szeretik.

12 Mert te megáldod az igazat; Örökkévaló, kegyeddel, mintegy paizszsal, környezed.