Zsoltárok 5

1 A karmesternek, a Nechílótra. Zsoltár Dávidtól. Szavaimra figyelj, Örökkévaló, ügyelj elmélkedésemre.

Til songmeisteren, til Nehilot; ein salme av David. Vend øyra til mine ord, Herre, gjev gaum etter min sukk!

2 Figyelmezz fohászom szavára, királyom és Istenem, mert hozzád imádkozom.

Lyd til mitt rop um hjelp, min konge og min Gud! For til deg bed eg.

3 Örökkévaló, reggel halljad szavamat, reggel folyamodom hozzád és reménykedem.

Herre, um morgonen vil du høyre mi røyst; um morgonen legg eg mi sak fram for deg og ventar.

4 Mert nem gonoszságot kedvelő Isten vagy, nem időzhet nálad, a ki rossz.

For du er ikkje ein Gud som hev hugnad i ugudleg åtferd; den vonde fær ikkje bu hjå deg.

5 Nem állhatnak meg kevélykedők szemeid előtt, gyűlölöd mind a jogtalanság cselekvőit.

Dei ovmodige kann ikkje standa seg for dine augo; du hatar alle som gjer urett.

6 Elveszíted a hazugság beszélőit, vérontás és csalás emberét útálja az Örökkévaló.

Du let deim som talar lygn ganga under; den blodgiruge og falske mann styggjest Herren ved.

7 De én szereteted bőségében bemegyek házadba, leborulok szent templomod felé a te félelmedben.

Men eg vil ved di store miskunn ganga inn i ditt hus, vil med otte for deg falla ned framfyre ditt heilage tempel.

8 Örökkévaló, vezess engem igazságodban meglesőim miatt, tedd egyenessé előttem utadat!

Herre, leid meg ved di rettferd, for deira skuld som lurar på meg, jamna din veg for meg!

9 Mert nincs szájukban, a mi őszinte, belsőjük veszedelem; nyitott sír a torkuk, nyelvüket simává teszik.

For det finst ikkje sanning i deira munn; det indre i deim er ein avgrunn; strupen deira er ei opi grav; tunga si gjer dei hål.

10 Bűnhődtesd őket, Isten, essenek el az ő tanácsaik miatt; bűntetteik sokasága miatt taszítsd el őket, mert engedetlenkedtek irántad.

Gud, døm dei skuldige! Lat deim falla for sine eigne meinråder, støyt deim ned for deira mange misgjerningar! for dei hev gjort upprør mot deg.

11 S örülnek majd mind a benned menedéket keresők, örökké ujjonganak, megoltalmazod őket és vigadnak benned, a kik nevedet szeretik.

Men lat alle deim gleda seg, som set si lid til deg! Lat deim til æveleg tid fagna seg høgt, av di du vil verja deim; og lat deim som elskar ditt namn frygda seg i deg!

12 Mert te megáldod az igazat; Örökkévaló, kegyeddel, mintegy paizszsal, környezed.

For du, Herre, velsignar den rettferdige; du vernar honom med nåde som med ein skjold.