Zsoltárok 5
1 A karmesternek, a Nechílótra. Zsoltár Dávidtól. Szavaimra figyelj, Örökkévaló, ügyelj elmélkedésemre.
Auf den Siegesspender, für den Chor, ein Lied, von David. Hör meine Worte, Herr! Merk auf mein Seufzen!
2 Figyelmezz fohászom szavára, királyom és Istenem, mert hozzád imádkozom.
Auf meinen Angstschrei horche, mein König und mein Gott! Ich bete ja zu Dir. -
3 Örökkévaló, reggel halljad szavamat, reggel folyamodom hozzád és reménykedem.
In aller Frühe, Herr, erhöre meinen Ruf! Dein harre ich in aller Frühe und spähe aus.
4 Mert nem gonoszságot kedvelő Isten vagy, nem időzhet nálad, a ki rossz.
Du bist ja nicht ein Gott, dem Übermut gefällt; nicht hat das Böse Reiz für Dich.
5 Nem állhatnak meg kevélykedők szemeid előtt, gyűlölöd mind a jogtalanság cselekvőit.
Vor Deine Augen dürfen Dir nicht Spötter kommen; Du hassest alle Übeltäter.
6 Elveszíted a hazugság beszélőit, vérontás és csalás emberét útálja az Örökkévaló.
Und Du vertilgst die Lügenredner. - Dem Herrn ein Abscheu sind des Blutes und des Truges Männer.
7 De én szereteted bőségében bemegyek házadba, leborulok szent templomod felé a te félelmedben.
Durch Deine große Güte läßt Du mich Dein Haus betreten; zu Deinem heiligen Palast gewandt, sink ich in Ehrfurcht betend vor Dir nieder. -
8 Örökkévaló, vezess engem igazságodban meglesőim miatt, tedd egyenessé előttem utadat!
Führ mich zu der Gerechtigkeit, die Dir gefällt! Um meiner Feinde willen, Herr, ebne mir Deinen Weg! -
9 Mert nincs szájukban, a mi őszinte, belsőjük veszedelem; nyitott sír a torkuk, nyelvüket simává teszik.
In keinem Mund von Wahrheit eine Spur! In ihrem Herzensgrund ist Unheil und ihre Kehle eine offene Grube! Mit ihrer Zunge heucheln sie.
10 Bűnhődtesd őket, Isten, essenek el az ő tanácsaik miatt; bűntetteik sokasága miatt taszítsd el őket, mert engedetlenkedtek irántad.
Gott! Strafe sie! Durch ihre eigenen Pläne laß sie niedersinken! Zu Fall bring sie durch ihrer Frevel Menge! Sie trotzen Dir.
11 S örülnek majd mind a benned menedéket keresők, örökké ujjonganak, megoltalmazod őket és vigadnak benned, a kik nevedet szeretik.
Dann freu'n sich alle, die zu Dir sich flüchten, frohlocken ewiglich, daß Du sie schirmst. Dann jubeln über Dich, die Deinen Namen lieben.
12 Mert te megáldod az igazat; Örökkévaló, kegyeddel, mintegy paizszsal, környezed.
Du selbst, Herr, segnest ja den Frommen, und wie mit einem Schild umgibst Du ihn mit Huld.
