Zsoltárok 5

1 A karmesternek, a Nechílótra. Zsoltár Dávidtól. Szavaimra figyelj, Örökkévaló, ügyelj elmélkedésemre.

Til Sangmesteren; paa Nekiloth; en Psalme af David.

2 Figyelmezz fohászom szavára, királyom és Istenem, mert hozzád imádkozom.

Herre! vend dine Øren til mine Ord, agt paa min Tanke!

3 Örökkévaló, reggel halljad szavamat, reggel folyamodom hozzád és reménykedem.

Giv Agt paa mit Raabs Røst, min Konge og min Gud! thi til dig beder jeg.

4 Mert nem gonoszságot kedvelő Isten vagy, nem időzhet nálad, a ki rossz.

Herre! om Morgenen høre du min Røst! jeg vil fremstille mig om Morgenen for dig og vente.

5 Nem állhatnak meg kevélykedők szemeid előtt, gyűlölöd mind a jogtalanság cselekvőit.

Thi du er ikke en Gud, som har Lyst til Ugudelighed; den onde skal ikke bo hos dig.

6 Elveszíted a hazugság beszélőit, vérontás és csalás emberét útálja az Örökkévaló.

Daarer skulle ikke bestaa for dine Øjne! du hader alle dem, som gøre Uret.

7 De én szereteted bőségében bemegyek házadba, leborulok szent templomod felé a te félelmedben.

Du lader dem, som tale Løgn, gaa til Grunde: Herren har Vederstyggelighed til en blodgerrig og falsk Mand.

8 Örökkévaló, vezess engem igazságodban meglesőim miatt, tedd egyenessé előttem utadat!

Men jeg vil komme til dit Hus ved din store Miskundhed; jeg vil tilbede imod dit hellige Tempel i din Frygt.

9 Mert nincs szájukban, a mi őszinte, belsőjük veszedelem; nyitott sír a torkuk, nyelvüket simává teszik.

Herre! led mig i din Retfærdighed for mine Fjenders Skyld; jævn din Vej for mit Ansigt!

10 Bűnhődtesd őket, Isten, essenek el az ő tanácsaik miatt; bűntetteik sokasága miatt taszítsd el őket, mert engedetlenkedtek irántad.

Thi i deres Mund er intet bestandigt; deres Indre er Ondskab; deres Strube er en aaben Grav, de smigre med deres Tunge.

11 S örülnek majd mind a benned menedéket keresők, örökké ujjonganak, megoltalmazod őket és vigadnak benned, a kik nevedet szeretik.

Gud! døm dem skyldige, at de falde formedelst deres Anslag; nedstød dem for deres mange Overtrædelsers Skyld, thi de ere genstridige imod dig.

12 Mert te megáldod az igazat; Örökkévaló, kegyeddel, mintegy paizszsal, környezed.

Men alle, som forlade sig paa dig, skulle glæde sig, de skulle fryde sig evindelig, og du skal skjule over dem; og de, som elske dit Navn, skulle fryde sig i dig. Thi du, Herre! velsigner en retfærdig, du dækker ham med Naade som med et Skjold.