Zsoltárok 49
1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
Ki he Takimuʻa, ko e Saame ki he ngaahi foha ʻo Kola. Mou fanongo ki he meʻa ni, ʻae kakai kotoa pē; fakafanongo, ʻakimoutolu kotoa pē ʻoku nofo ʻi māmani:
2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
ʻAe māʻulalo mo e māʻolunga, ʻae maʻumeʻa mo e masiva, fakataha.
3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
ʻE lea hoku ngutu ʻi he poto; pea ʻe kau ki he ʻilo ʻae fakakaukau ʻa hoku loto.
4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
Te u fakatokangaʻi hoku telinga ki he lea fakatātā: te u fakahā ʻi he haʻape ʻeku lea ʻilongataʻa.
5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
Ko e hā te u manavahē ai ʻi he ngaahi ʻaho ʻoe kovi, ʻoka takatakai au ʻe he hia ʻo hoku vaʻe?
6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
Ko kinautolu ʻoku falala ki heʻenau mālohi, ʻo polepole ʻi hono lahi ʻo ʻenau koloa;
7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
ʻOku ʻikai ʻaupito faʻa fai ʻe hanau tokotaha ke huhuʻi hono tokoua, pe ʻatu ki he ʻOtua hano totongi:
8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
He ko e huhuʻi ʻo honau laumālie ʻoku mahuʻinga lahi, pea ʻoku tuku ai pe ia ʻo taʻengata:
9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
Koeʻuhi ke ne kei moʻui maʻuaipē, pea ʻikai ʻilo ʻae ʻauʻauha.
10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
He ʻoku ne mamata ʻoku mate ʻae kau tangata poto, pea ʻoku ʻauha foki ʻae tangata vale pea mo e taʻeʻilo, ʻonau tuku ʻenau koloa ki he kakai kehe.
11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
ʻOku mahalo ʻa honau loto, ʻe tuʻumaʻu pē honau fale ʻo taʻengata, mo honau ngaahi nofoʻanga ki he toʻutangata kotoa pē; ʻoku nau fakahingoa honau ʻapi ki honau hingoa ʻonautolu.
12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Ka ko e moʻoni ko e tangata ʻoku māʻolunga ʻoku ʻikai tuʻumaʻu ia: ʻoku tatau ia mo e fanga manu ʻoku ʻauha.
13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
Pea ko honau hala ni ko ʻenau vale ia: ka ʻoku mālieʻia honau hako ʻi heʻenau ngaahi lea. (Sila)
14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)
Kuo tuku ʻakinautolu ki he faʻitoka ʻo hangē ko e fanga sipi; ʻe fafanga ʻaki ʻae mate ʻakinautolu; pea ʻe maʻu ʻae mālohi kiate kinautolu ʻe he kakai angatonu ʻi he pongipongi; pea ʻe ʻauha honau matamatalelei ʻi he faʻitoka mei honau nofoʻanga. (Sheol h7585)
15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)
Ka ʻe huhuʻi hoku laumālie ʻe he ʻOtua mei he mālohi ʻoe faʻitoka: he te ne maʻu au. (Sila) (Sheol h7585)
16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
ʻOua naʻa ke manavahē koe ʻoka hoko ʻo koloaʻia ha tokotaha, ʻi he tupu pē ʻae nāunau ʻo hono fale;
17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
He ʻoka mate ia ʻe ʻikai te ne fua ʻo ʻave ha meʻa ʻe taha: ʻe ʻikai muimui hifo ʻiate ia hono nāunau.
18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
Ka ʻi heʻene moʻui naʻa ne tāpuaki hono laumālie: pea ʻe fakamālō ʻae kakai kiate koe, ʻoka ke ka fai lelei kiate koe.
19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
ʻE ʻalu ia ki he toʻutangata ʻo ʻene ngaahi tamai; ʻe ʻikai tenau mamata ki he maama.
20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Ko e tangata ʻoku māʻolunga, ka ʻoku ʻikai poto, ʻoku tatau ia mo e fanga manu ʻoku ʻauha.
