Zsoltárok 49
1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
Poslušajte to, vsa ve ljudstva, pazljivo prisluhnite, vsi vi prebivalci sveta,
2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
tako nizki kakor visoki, bogati in revni skupaj.
3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
Moja usta bodo govorila o modrosti in premišljevanje mojega srca bo o spoznanju.
4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
Svoje uho bom nagnil k prispodobi. Svoje mračne izjave bom razkrival na harfi.
5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
Zakaj naj bi se bal v dneh zla, ko me bo obdala krivičnost mojih petá?
6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
Tisti, ki zaupajo v svoje premoženje in se bahajo z množino svojih bogastev,
7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
nihče izmed njih ne more odkupiti svojega brata na kakršenkoli način niti Bogu dati odkupnine zanj
8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
(kajti odkupitev njihove duše je dragocena in primanjkuje na veke),
9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
da naj bi mirno živel na veke in ne videl trohnobe.
10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
Kajti vidi, da modri možje umrejo, prav tako se pogubita bedak in brutalna oseba in svoje premoženje zapustita drugim.
11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
Njihova notranja misel je, da bodo svoje hiše ohranili na veke in svoja bivališča za vse rodove; svoja zemljišča imenujejo po svojih imenih.
12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Kljub temu človek, ki je v časti, ne ostane; podoben je živalim, ki poginejo.
13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
Ta njihova pot je njihova neumnost, vendar njihovo potomstvo odobrava njihove izjave. (Sela)
14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)
Kakor ovce so položeni v grob; z njimi se bo hranila smrt in iskreni bodo zjutraj imeli nad njimi oblast in njihova lepota bo požrta v grobu, proč od njihovega bivanja. (Sheol h7585)
15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)
Toda Bog bo mojo dušo odkupil iz oblasti groba, kajti sprejel me bo. (Sela) (Sheol h7585)
16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
Ne boj se, kadar nekdo bogatí, ko se slava njegove hiše množí,
17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
kajti ko umre, ne bo ničesar odnesel. Njegova slava se ne bo spustila za njim.
18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
Čeprav je, medtem ko je živel, blagoslavljal svojo dušo – ljudje te bodo hvalili, ko delaš dobro sebi.
19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
Šel bo k rodu svojih očetov; oni nikoli ne bodo videli svetlobe.
20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Človek, ki je v časti, pa ne spoznava, je podoben živalim, ki poginejo.
