< Zsoltárok 49 >
1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
Kumutungamiri wokuimba, waVanakomana vaKora. Pisarema. Inzwai izvi, imi vanhu mose; teererai imi mose mugere panyika,
2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
vapasi navapamusoro, vapfumi navarombo pamwe chete.
3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
Muromo wangu uchataura nouchenjeri; kutaura kunobva pamwoyo wangu kuchapa kunzwisisa.
4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
Ndicharerekera nzeve yangu kuchirahwe; nembira ndichadudzira shoko rangu rakavanzika.
5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
Ndinotyireiko kana mazuva akaipa achiuya, kana vanyengeri vakaipa vandikomberedza,
6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
vaya vanovimba nepfuma yavo vanozvikudza nepfuma yavo zhinji?
7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
Hakuna munhu angadzikinura upenyu hwomumwe kana kupa Mwari rudzikinuro rwake,
8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
rudzikinuro rwoupenyu runokosha, hakuna muripo unoringana nahwo,
9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
kuti ararame nokusingaperi uye kuti asaona kuora.
10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
Nokuti vose vanogona kuona kuti vanhu vakachenjera vanofa; mapenzi navasina pfungwa zvimwe chetezvo vanofa, uye vanosiyira vamwe pfuma yavo.
11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
Marinda avo achagara ari dzimba dzavo nokusingaperi, nougaro hwavo kusvikira kuzvizvarwa zvisingaperi, kunyange vakanga vakapa nyika mazita avo.
12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Asi munhu, kunyange ane pfuma yake, haagari; akafanana nemhuka dzinofa.
13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
Ndiwo magumo aivavo vanovimba nezvavanoita, namagumo avateveri vavo, vanotenda zvavanotaura. Sera
14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol )
Samakwai vakatarirwa kuenda kuguva, uye rufu ruchavadya. Vakarurama vachavatonga mangwanani; chimiro chavo chichaora murinda, kure nedzimba dzavo dzoumambo. (Sheol )
15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol )
Asi Mwari achadzikinura upenyu hwangu kubva muguva, zvirokwazvo achanditora iye. Sera (Sheol )
16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
Usanyanya kutya kana munhu apfuma, kana kubwinya kweimba yake kwawedzerwa;
17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
nokuti haana chaachatora paanofa; kubwinya kwake hakungaburukiri naye murinda.
18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
Kunyange paairarama aizviti akaropafadzwa, uye vanhu vachirumbidza munhu paanobudirira,
19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
achabatana norudzi rwamadzibaba ake, vasingazoonizve chiedza choupenyu.
20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Munhu ane pfuma zhinji asinganzwisisi akaita semhuka dzinofa.