< Zsoltárok 49 >

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
Kumutungamiri wokuimba, waVanakomana vaKora. Pisarema. Inzwai izvi, imi vanhu mose; teererai imi mose mugere panyika,
2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
vapasi navapamusoro, vapfumi navarombo pamwe chete.
3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
Muromo wangu uchataura nouchenjeri; kutaura kunobva pamwoyo wangu kuchapa kunzwisisa.
4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
Ndicharerekera nzeve yangu kuchirahwe; nembira ndichadudzira shoko rangu rakavanzika.
5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
Ndinotyireiko kana mazuva akaipa achiuya, kana vanyengeri vakaipa vandikomberedza,
6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
vaya vanovimba nepfuma yavo vanozvikudza nepfuma yavo zhinji?
7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
Hakuna munhu angadzikinura upenyu hwomumwe kana kupa Mwari rudzikinuro rwake,
8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
rudzikinuro rwoupenyu runokosha, hakuna muripo unoringana nahwo,
9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
kuti ararame nokusingaperi uye kuti asaona kuora.
10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
Nokuti vose vanogona kuona kuti vanhu vakachenjera vanofa; mapenzi navasina pfungwa zvimwe chetezvo vanofa, uye vanosiyira vamwe pfuma yavo.
11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
Marinda avo achagara ari dzimba dzavo nokusingaperi, nougaro hwavo kusvikira kuzvizvarwa zvisingaperi, kunyange vakanga vakapa nyika mazita avo.
12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Asi munhu, kunyange ane pfuma yake, haagari; akafanana nemhuka dzinofa.
13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
Ndiwo magumo aivavo vanovimba nezvavanoita, namagumo avateveri vavo, vanotenda zvavanotaura. Sera
14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)
Samakwai vakatarirwa kuenda kuguva, uye rufu ruchavadya. Vakarurama vachavatonga mangwanani; chimiro chavo chichaora murinda, kure nedzimba dzavo dzoumambo. (Sheol h7585)
15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)
Asi Mwari achadzikinura upenyu hwangu kubva muguva, zvirokwazvo achanditora iye. Sera (Sheol h7585)
16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
Usanyanya kutya kana munhu apfuma, kana kubwinya kweimba yake kwawedzerwa;
17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
nokuti haana chaachatora paanofa; kubwinya kwake hakungaburukiri naye murinda.
18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
Kunyange paairarama aizviti akaropafadzwa, uye vanhu vachirumbidza munhu paanobudirira,
19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
achabatana norudzi rwamadzibaba ake, vasingazoonizve chiedza choupenyu.
20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Munhu ane pfuma zhinji asinganzwisisi akaita semhuka dzinofa.

< Zsoltárok 49 >