< Zsoltárok 49 >

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
Ouvi isto, vós todos os povos; inclinae os ouvidos, todos os moradores do mundo,
2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
Tanto baixos como altos, tanto ricos como pobres.
3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
A minha bocca fallará de sabedoria; e a meditação do meu coração será de entendimento.
4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
Inclinarei os meus ouvidos a uma parabola: declararei o meu enigma na harpa.
5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
Porque temerei eu nos dias maus, quando me cercar a iniquidade dos que me armam ciladas?
6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
Aquelles que confiam na sua fazenda, e se gloriam na multidão das suas riquezas,
7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
Nenhum d'elles de modo algum pode remir a seu irmão, ou dar a Deus o resgate d'elle
8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
(Pois a redempção da sua alma é carissima, e cessará para sempre);
9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
Para que viva para sempre, e não veja corrupção:
10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
Porque elle vê que os sabios morrem: perecem egualmente tanto o louco como o brutal, e deixam a outros os seus bens.
11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
O seu pensamento interior é que as suas casas serão perpetuas e as suas habitações de geração em geração: dão ás suas terras os seus proprios nomes.
12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Todavia o homem que está na honra não permanece; antes é como os brutos que perecem.
13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
Este caminho d'elles é a sua loucura; comtudo a sua posteridade approva as suas palavras (Selah)
14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)
Como ovelhas são postos na sepultura; a morte se alimentará d'elles; e os rectos terão dominio sobre elles na manhã, e a sua formosura na sepultura se consumirá da sua morada. (Sheol h7585)
15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)
Mas Deus remirá a minha alma do poder da sepultura, pois me receberá (Selah) (Sheol h7585)
16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
Não temas, quando alguem se enriquece, quando a gloria da sua casa se engrandece.
17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
Porque, quando morrer, nada levará comsigo, nem a sua gloria o acompanhará.
18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
Ainda que na sua vida elle bemdisse a sua alma, e os homens te louvam, quando fizeres bem a ti mesmo,
19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
Irá para a geração de seus paes; elles nunca verão a luz
20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
O homem que está na honra, e não tem entendimento, é similhante ás bestas que perecem.

< Zsoltárok 49 >