Zsoltárok 49
1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
Komail kainok kan karoj ron o dedeki, komail toun jap karoj.
2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
Ir karoj, aramaj o jaupeidi, ir karoj me kapwapwa o jamama kan!
3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
Au ai pan kaparok duen lolekon, o monion I duen lamalam pun.
4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
I pan kapaike don jalon ai lepen majan, o i pan kajaleda me rir akan ni nil en arp.
5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
Da me i en majak ni ran apwal akan, ma me japun kan kapil ia pena,
6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
Me kin kaporoporeki ar dipijou o juaiki ar kapwa toto?
7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
Pwe jota me kak dorela ri a, de tomeki i ren Kot,
8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
(Pwe meid apwal, en dorela nen ar; a jota pan pwaida kokolata).
9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
Pwen maur potopot o jota kilan joujou o.
10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
Pwe a kin kilan, me lolekon kan kin mela dueta me pweipwei o iakalar akan, o re pan mueid on amen ar dipijou kan.
11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
I me re kin peren kida, ma im arail pan duedueta, o deu’rail pan mimieta kokolata; o re konekon melel nin jappa.
12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Ari jo, aramaj me konekon jota kak mimieta ni mepukat, pwe a pan kokowei dueta man amen.
13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
let ar wiawia pukat meid pweipwei; ari jo, kadaudok ar kin kapina ki au arail.
14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)
Re wonon nan wajan mela dueta pwin jip; mela kin kamana ir; a me lelapok kan pan kaun irail da madan, o mom ar pan joredi, o re pan doo jan deurail, mimieta nan pweleko. (Sheol h7585)
15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)
A Kot pan kotin dorela nen i jan nan mana en wajan mela, pwe a pan kotin japwilimane kin ia. (Sheol h7585)
16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
Koe der puriamuiki, ma amen pan kapwapwala, o ma linan en im a pan laudala.
17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
Pwe a jota pan wala meakot ni a pan mela, o a linan jota pan idauenla i.
18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
A kin injenemau kila peren en maur kajelel wet, o aramaj kin kapina ir, me kin apapwali pein ir eta ni maur et.
19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
A pan idauen la jam a kan, ap jolar kilan marain kokolata.
20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Ari, ma aramaj amen indand mau, ap jota a lamalam, a pan kokowei dueta man amen.
