Zsoltárok 49
1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
Psalmus David, in finem, filiis Core. Audite haec omnes Gentes: auribus percipite omnes, qui habitatis orbem:
2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
Quique terrigenae, et filii hominum: simul in unum dives et pauper.
3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
Os meum loquetur sapientiam: et meditatio cordis mei prudentiam.
4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
Inclinabo in parabolam aurem meam: aperiam in psalterio propositionem meam.
5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
Cur timebo in die mala? iniquitas calcanei mei circumdabit me:
6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
Qui confidunt in virtute sua: et in multitudine divitiarum suarum gloriantur.
7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
Frater non redimit, redimet homo: non dabit Deo placationem suam.
8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
Et pretium redemptionis animae suae: et laborabit in aeternum,
9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
et vivet adhuc in finem.
10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
Non videbit interitum, cum viderit sapientes morientes: simul insipiens, et stultus peribunt. Et relinquent alienis divitias suas:
11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
et sepulchra eorum domus illorum in aeternum. Tabernacula eorum in progenie, et progenie: vocaverunt nomina sua in terris suis.
12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Et homo, cum in honore esset, non intellexit: comparatus est iumentis insipientibus, et similis factus est illis.
13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
Haec via illorum scandalum ipsis: et postea in ore suo complacebunt.
14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)
Sicut oves in inferno positi sunt: mors depascet eos. Et dominabuntur eorum iusti in matutino: et auxilium eorum veterascet in inferno a gloria eorum. (Sheol h7585)
15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)
Verumtamen Deus redimet animam meam de manu inferi, cum acceperit me. (Sheol h7585)
16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
Ne timueris cum dives factus fuerit homo: et cum multiplicata fuerit gloria domus eius.
17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
Quoniam cum interierit, non sumet omnia: neque descendet cum eo gloria eius.
18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
Quia anima eius in vita ipsius benedicetur: confitebitur tibi cum benefeceris ei.
19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
Introibit usque in progenies patrum suorum: et usque in aeternum non videbit lumen.
20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Homo, cum in honore esset, non intellexit: comparatus est iumentis insipientibus, et similis factus est illis.
