Zsoltárok 49
1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
In finem, filiis Core. Psalmus. Audite hæc, omnes gentes; auribus percipite, omnes qui habitatis orbem:
2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
quique terrigenæ et filii hominum, simul in unum dives et pauper.
3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
Os meum loquetur sapientiam, et meditatio cordis mei prudentiam.
4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
Inclinabo in parabolam aurem meam; aperiam in psalterio propositionem meam.
5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
Cur timebo in die mala? iniquitas calcanei mei circumdabit me.
6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
Qui confidunt in virtute sua, et in multitudine divitiarum suarum, gloriantur.
7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
Frater non redimit, redimet homo: non dabit Deo placationem suam,
8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
et pretium redemptionis animæ suæ. Et laborabit in æternum;
9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
et vivet adhuc in finem.
10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
Non videbit interitum, cum viderit sapientes morientes: simul insipiens et stultus peribunt. Et relinquent alienis divitias suas,
11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
et sepulchra eorum domus illorum in æternum; tabernacula eorum in progenie et progenie: vocaverunt nomina sua in terris suis.
12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Et homo, cum in honore esset, non intellexit. Comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est illis.
13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
Hæc via illorum scandalum ipsis; et postea in ore suo complacebunt.
14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)
Sicut oves in inferno positi sunt: mors depascet eos. Et dominabuntur eorum justi in matutino; et auxilium eorum veterascet in inferno a gloria eorum. (Sheol h7585)
15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)
Verumtamen Deus redimet animam meam de manu inferi, cum acceperit me. (Sheol h7585)
16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
Ne timueris cum dives factus fuerit homo, et cum multiplicata fuerit gloria domus ejus:
17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
quoniam, cum interierit, non sumet omnia, neque descendet cum eo gloria ejus.
18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
Quia anima ejus in vita ipsius benedicetur; confitebitur tibi cum benefeceris ei.
19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
Introibit usque in progenies patrum suorum; et usque in æternum non videbit lumen.
20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Homo, cum in honore esset, non intellexit. Comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est illis.
