Zsoltárok 49
1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. (Szela) (Sheol h7585)
16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
