< Zsoltárok 49 >
1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol )
15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol )
16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
