< Zsoltárok 49 >
1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
“For the leader of the music. A psalm of the sons of Korah.” Hear this, all ye nations; Give ear, all ye inhabitants of the world;
2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
Both high and low, rich and poor alike!
3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
My mouth shall speak wisdom, And the meditation of my mind shall be understanding.
4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
I will incline mine ear to a poem; I will utter my song upon the harp.
5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
Why should I fear in the days of adversity, When the iniquity of my adversaries encompasseth me;
6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
They who trust in their riches, And glory in the greatness of their wealth?
7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
No one can redeem his brother from death, Nor give a ransom for him to God,
8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
That he should live to eternity, And not see the pit.
9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
Too costly is the redemption of his life, And he giveth it up for ever.
10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
For he seeth that wise men die, As well as the foolish and the ignorant; They perish alike, And leave their wealth to others.
11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
They imagine that their houses will endure for ever, And their dwelling-places from generation to generation: Men celebrate their names on the earth.
12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Yet man, who is in honor, abideth not; He is like the beasts that perish.
13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
Such is the way which is their confidence! And they who come after them approve their maxims. (Pause)
14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol )
Like sheep they are cast into the underworld; Death shall feed upon them; And the upright shall soon trample upon them. Their form shall be consumed in the underworld, And they shall no more have a dwelling-place. (Sheol )
15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol )
But God will redeem my life from the underworld; Yea, he will take me under his care. (Pause) (Sheol )
16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
Be not thou afraid, when one becometh rich; When the glory of his house is increased!
17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
For, when he dieth, he will carry nothing away; His glory will not descend after him.
18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
Though in his life he thought himself happy, —Though men praised thee, while thou wast in prosperity, —
19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
Yet shalt thou go to the dwelling-place of thy fathers, Who never more shall see the light!
20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
The man who is in honor, but without understanding, Is like the beasts that perish.