< Zsoltárok 49 >
1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
To the chief Musician, A Psalm for the sons of Korah. Hear this, all [ye] people; give ear, all [ye] inhabitants of the world:
2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
Both low and high, rich and poor, together.
3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
My mouth shall speak of wisdom; and the meditation of my heart [shall be] of understanding.
4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
I will incline mine ear to a parable: I will open my dark saying upon the harp.
5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
Wherefore should I fear in the days of evil, [when] the iniquity of my heels shall compass me about?
6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
They that trust in their wealth, and boast themselves in the multitude of their riches;
7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
None [of them] can by any means redeem his brother, nor give to God a ransom for him:
8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
(For the redemption of their soul [is] precious, and it ceaseth for ever: )
9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
That he should still live for ever, [and] not see corruption.
10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
For he seeth [that] wise men die, likewise the fool and the brutish person perish, and leave their wealth to others.
11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
Their inward thought [is, that] their houses [shall continue] for ever, [and] their dwelling places to all generations; they call [their] lands after their own names.
12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Nevertheless man [being] in honour abideth not: he is like the beasts [that] perish.
13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
This their way [is] their folly: yet their posterity approve their sayings. (Selah)
14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol )
Like sheep they are laid in the grave; death shall feed on them; and the upright shall have dominion over them in the morning; and their beauty shall consume in the grave from their dwelling. (Sheol )
15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol )
But God will redeem my soul from the power of the grave: for he shall receive me. (Selah) (Sheol )
16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
Be not thou afraid when one is made rich, when the glory of his house is increased;
17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
For when he dieth he shall carry nothing away: his glory shall not descend after him.
18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
Though while he lived he blessed his soul: and [men] will praise thee, when thou doest well to thyself.
19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
He shall go to the generation of his fathers; they shall never see light.
20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Man [that is] in honour, and understandeth not, is like the beasts [that] perish.