Zsoltárok 49

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,

Til Sangmesteren. Af Koras Sønner. En Salme. Hør det, alle Folkeslag, lyt til, al Verdens Folk,

2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!

baade høj og lav, baade rig og fattig!

3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.

Min Mund skal tale Visdom, mit Hjerte udgransker Indsigt;

4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.

jeg bøjer mit Øre til Tankesprog, raader min Gaade til Strengeleg.

5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon

Hvorfor skulle jeg frygte i de onde Dage, naar mine lumske Fjender omringer mig med Brøde,

6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –

de, som stoler paa deres Gods og bryster sig af deres store Rigdom?

7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.

Visselig, ingen kan købe sin Sjæl fri og give Gud en Løsesum

8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –

— Prisen for hans Sjæl blev for høj, for evigt maatte han opgive det — saa han kunde blive i Live

9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.

og aldrig faa Graven at se;

10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.

nej, han skal se den; Vismænd dør, baade Daare og Taabe gaar bort. Deres Gods maa de afstaa til andre,

11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.

deres Grav er deres Hjem for evigt, deres Bolig Slægt efter Slægt, om Godser end fik deres Navn.

12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.

Trods Herlighed bliver Mennesket ikke, han er som Dyrene, der forgaar.

13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.

Saa gaar det dem, der tror sig trygge, saa ender det for dem, deres Tale behager. (Sela)

14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)

I Dødsriget drives de ned som Faar, deres Hyrde skal Døden være; de oprigtige træder paa dem ved Gry, deres Skikkelse gaar Opløsning i Møde, Dødsriget er deres Bolig. (Sheol h7585)

15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)

Men Gud udløser min Sjæl af Dødsrigets Haand, thi han tager mig til sig. (Sela) (Sheol h7585)

16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;

Frygt ej, naar en Mand bliver rig, naar hans Huses Herlighed øges;

17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.

thi intet tager han med i Døden, hans Herlighed følger ham ikke.

18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:

Priser han end i Live sig selv: »De lover dig for din Lykke!« —

19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.

han vandrer til sine Fædres Slægt, der aldrig faar Lyset at skue.

20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.

Den, som lever i Herlighed, men uden Forstand, han er som Dyrene, der forgaar.