Zsoltárok 48
1 Ének. Zsoltár Kórach fiaitól. Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, Istenünk városában, az ő szent hegyén.
IEOWA meid lapalap, o a indand mau melel nan kanim en atail Kot, pon japwilim a dol jaraui!
2 Szép emelkedésű, az egész földnek öröme, Czión hegye — észak hátulján — nagy királynak a vára.
Meid kajelel en dol Jion a uda, me jap karoj kin peren kida; ni pali apon kanim en nanamarki lapalap mimi ia.
3 Kastélyaiban az Isten megismertette magát mentsvárnak.
Toun im kalaimun akan aja Kot, me i pere parail.
4 Mert íme, a királyok összejöttek eltüntek egyetemben.
Pwe kilan, nanmarki kan pokon pena, ap daulul wei.
5 Ők láttak, akképen bámultak, megréműltek, elsiettek.
Irail puriamui kila ni ar kilaner mepukat; irail majapwekadar o taner.
6 Reszketés fogta el őket ott, vajudás mint a szűlő nőt.
Irail rerer, o re majak dueta Ii pan naitik amen.
7 Keleti széllel összetörsz Tarsís-hajókat.
Kom kin kotin kawela jop en Tarjij ki an en maj en lan.
8 Ahogy hallottuk, úgy láttuk az Örökkévalónak, a seregek urának városában, Istenünk városában: Isten szilárdítsa azt meg örökre. Széla.
Duen atail ronadar, iduen kitail kin kilanada nan kanim en Ieowa Jopaot, nan kanim en atail Kot; Kot kin kolekol i kokolata.
9 Elképzeltük, Isten, a te kegyedet benn a templomodban.
Main Kot je kin tamataman da omui kalanan nan japwilim ar tanpaj im en kaudok.
10 A milyen a neved Isten, olyan a dicséreted, a föld széléig; igazsággal teli a jobbod.
Main Kot duen mar omui iduen wau omui lel ni imwin jappa; pali maun omui kadeik kan.
11 Örűl Czión hegye, újjonganak Jehúda lányai, ítéleteid okából.
Dol en Jion en pereperen, o nan Iuda jeripein ko en injenemauki omui kadeik kan.
12 kerüljétek meg Cziónt, és járjátok körül, számláljátok meg tornyait.
Komail kaidon kapil pena Jion, wadok im ten kan;
13 Fordítsátok szíveteket bástyájára, lépdeljetek át kastélyain, azért hogy elbeszéljétek az utóbbi nemzedéknek.
Kilekilan mau a kel takai kan, o kajakajaui a im kalaimun akan, pwe komail en kak kajoia on men mur akan.
14 Mert ez Isten, a mi Istenünk, mindörökké; ő vezérel minket holtiglan.
Me Kot me et, pan atail Kot anjau karoj kokolata, A pan kotin kalua kitail kokolata.
