Zsoltárok 48
1 Ének. Zsoltár Kórach fiaitól. Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, Istenünk városában, az ő szent hegyén.
Tonon-kira. Salamo nataon’ ny Koraïta. Lehibe Jehovah ka mendrika hoderaina indrindra, ao an-tanànan’ Andriamanitsika, ao an-tendrombohiny masìna.
2 Szép emelkedésű, az egész földnek öröme, Czión hegye — észak hátulján — nagy királynak a vára.
Avo mahafinaritra, fifalian’ ny tany rehetra, ny tendrombohitra Ziona, eo amin’ ny ilany avaratra, tanànan’ ny Mpanjaka lehibe.
3 Kastélyaiban az Isten megismertette magát mentsvárnak.
Andriamanitra ao an-tranon’ andriana ao dia nanao izay hahafantarana Azy ho fiarovana avo.
4 Mert íme, a királyok összejöttek eltüntek egyetemben.
Fa he! niangona ny mpanjaka maro, niara-nandroso avokoa izy.
5 Ők láttak, akképen bámultak, megréműltek, elsiettek.
Nijery izy ka talanjona terỳ; Very hevitra izy ka nalaky nandositra;
6 Reszketés fogta el őket ott, vajudás mint a szűlő nőt.
Hovitra no nahazo azy teo, dia tahaka ny fanaintainan’ ny vehivavy raha miteraka.
7 Keleti széllel összetörsz Tarsís-hajókat.
Amin’ ny rivotra avy any atsinanana no namakianao ny sambon’ i Tarsisy.
8 Ahogy hallottuk, úgy láttuk az Örökkévalónak, a seregek urának városában, Istenünk városában: Isten szilárdítsa azt meg örökre. Széla.
Araka izay efa rentsika no hitantsika, tao an-tanànan’ i Jehovah, Tompon’ ny maro, tao an-tanànan’ Andriamanitsika. Andriamanitra mampitoetra azy mandrakizay. (Sela)
9 Elképzeltük, Isten, a te kegyedet benn a templomodban.
Efa nieritreritra ny famindram-ponao izahay, Andriamanitra ô, tao anatin’ ny tempolinao.
10 A milyen a neved Isten, olyan a dicséreted, a föld széléig; igazsággal teli a jobbod.
Araka ny anaranao, Andriamanitra ô, no fiderana Anao hatramin’ ny faran’ ny tany; feno fahamarinana ny tananao ankavanana.
11 Örűl Czión hegye, újjonganak Jehúda lányai, ítéleteid okából.
Aoka hifaly ny tendrombohitra Ziona, aoka ho ravoravo ny zanaka-vavin’ Joda, noho ny fitsaranao.
12 kerüljétek meg Cziónt, és járjátok körül, számláljátok meg tornyait.
Manodidina an’ i Ziona ianareo, eny, mandehana manodidina azy; isao ny tilikambony,
13 Fordítsátok szíveteket bástyájára, lépdeljetek át kastélyain, azért hogy elbeszéljétek az utóbbi nemzedéknek.
Hevero tsara ny mandany, diniho ny tranon’ andrianany, mba hambaranareo amin’ ny taranaka mandimby.
14 Mert ez Isten, a mi Istenünk, mindörökké; ő vezérel minket holtiglan.
Fa izany no Andriamanitra, dia Andriamanitsika mandrakizay doria; Izy no hitarika antsika na dia hatramin’ ny fahafatesana aza.
