Zsoltárok 48
1 Ének. Zsoltár Kórach fiaitól. Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, Istenünk városában, az ő szent hegyén.
Cantico di Salmo, de' figliuoli di Core IL Signore [è] grande, e molto glorioso Nella Città dell'Iddio nostro, [nel] monte della sua santità.
2 Szép emelkedésű, az egész földnek öröme, Czión hegye — észak hátulján — nagy királynak a vára.
Il monte di Sion, il fondo verso il Settentrione, La Città del gran Re [È in] bella contrada, [è] la gioia di tutta la terra.
3 Kastélyaiban az Isten megismertette magát mentsvárnak.
Iddio [è] riconosciuto ne' palazzi di essa, per alta fortezza.
4 Mert íme, a királyok összejöttek eltüntek egyetemben.
Perciocchè ecco, i re si erano adunati, Ed erano tutti insieme passati oltre.
5 Ők láttak, akképen bámultak, megréműltek, elsiettek.
Come prima [la] videro, furono attoniti, Si smarrirono, si affrettarono [a fuggire].
6 Reszketés fogta el őket ott, vajudás mint a szűlő nőt.
Tremore li colse quivi; Doglia, come di donna che partorisce.
7 Keleti széllel összetörsz Tarsís-hajókat.
[Furono rotti come] per lo vento orientale [Che] rompe le navi di Tarsis.
8 Ahogy hallottuk, úgy láttuk az Örökkévalónak, a seregek urának városában, Istenünk városában: Isten szilárdítsa azt meg örökre. Széla.
Come avevamo udito, così abbiam veduto, Nella Città del Signor degli eserciti, Nella Città dell'Iddio nostro; Iddio la stabilirà in perpetuo. (Sela)
9 Elképzeltük, Isten, a te kegyedet benn a templomodban.
O Dio, noi abbiamo, chetamente aspettata la tua benignità Dentro al tuo Tempio.
10 A milyen a neved Isten, olyan a dicséreted, a föld széléig; igazsággal teli a jobbod.
O Dio, quale [è] il tuo Nome, Tale [è] la tua lode, infino all'estremità della terra; La tua destra è piena di giustizia.
11 Örűl Czión hegye, újjonganak Jehúda lányai, ítéleteid okából.
Il monte di Sion si rallegrerà, Le figliuole di Giuda festeggeranno, per li tuoi giudicii.
12 kerüljétek meg Cziónt, és járjátok körül, számláljátok meg tornyait.
Circuite Sion, e andate attorno a lei, Contate le sue torri.
13 Fordítsátok szíveteket bástyájára, lépdeljetek át kastélyain, azért hogy elbeszéljétek az utóbbi nemzedéknek.
Ponete mente alle bastie, Mirate l'altezza de' suoi palazzi; Acciocchè [lo] raccontiate all'età a venire.
14 Mert ez Isten, a mi Istenünk, mindörökké; ő vezérel minket holtiglan.
Perciocchè questo Dio [è] il nostro Dio in sempiterno; Egli ci giuderà infino alla morte.
