Zsoltárok 48
1 Ének. Zsoltár Kórach fiaitól. Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, Istenünk városában, az ő szent hegyén.
En Sang, en Psalme af Koras Børn.
2 Szép emelkedésű, az egész földnek öröme, Czión hegye — észak hátulján — nagy királynak a vára.
Herren er stor og saare priselig, i vor Guds Stad, paa hans hellige Bjerg.
3 Kastélyaiban az Isten megismertette magát mentsvárnak.
Zions Bjerg hæver sig smukt, er det ganske Lands Glæde, yderst imod Nord, den store Konges Stad.
4 Mert íme, a királyok összejöttek eltüntek egyetemben.
Gud i dens Paladser er kendt som en fast Borg.
5 Ők láttak, akképen bámultak, megréműltek, elsiettek.
Thi se, Kongerne havde samlet sig; de forsvandt til Hobe.
6 Reszketés fogta el őket ott, vajudás mint a szűlő nőt.
De saa, straks forundrede de sig; de forfærdedes, de hastede bort.
7 Keleti széllel összetörsz Tarsís-hajókat.
Bævelse betog dem der, Angest som en Kvindes, der føder.
8 Ahogy hallottuk, úgy láttuk az Örökkévalónak, a seregek urának városában, Istenünk városában: Isten szilárdítsa azt meg örökre. Széla.
Ved Østenvejr sønderbryder du Tharsis's Skibe.
9 Elképzeltük, Isten, a te kegyedet benn a templomodban.
Ligesom vi havde hørt, saaledes saa vi det i den Herre Zebaoths Stad, i vor Guds Stad; Gud befæster den indtil evig Tid. (Sela)
10 A milyen a neved Isten, olyan a dicséreted, a föld széléig; igazsággal teli a jobbod.
O Gud! vi tænke paa din Miskundhed midt i dit Tempel.
11 Örűl Czión hegye, újjonganak Jehúda lányai, ítéleteid okából.
O Gud! som dit Navn er, saa er din Pris indtil Jordens Ender; din højre Haand er fuld af Retfærdighed.
12 kerüljétek meg Cziónt, és járjátok körül, számláljátok meg tornyait.
Zions Bjerg glæder sig, Judas Døtre fryde sig for dine Dommes Skyld.
13 Fordítsátok szíveteket bástyájára, lépdeljetek át kastélyain, azért hogy elbeszéljétek az utóbbi nemzedéknek.
Gaar omkring Zion, rundt omkring den, tæller dens Taarne!
14 Mert ez Isten, a mi Istenünk, mindörökké; ő vezérel minket holtiglan.
Lægger Mærke til dens Mur, betragter nøje dens Paladser, at I kunne fortælle det for den Slægt, som kommer. Thi her er Gud, vor Gud, evindelig og altid, han skal ledsage os til evige Tider.
